52. szám 2007. február

Carmen-variációk

Helyszín: Várszínház. Én még sosem voltam ott, így annál izgalmasabb. Egy darabot kétszer fognak előadni. Hát nem is tudom, biztos érdekes lesz... Nem lesz szöveg, csak zene és tánc és tánc. Fokozódik az izgalom. Mindkét felvonást más rendezte, és teljesen más a koncepció... Hát, unatkozni így csak nem fogunk!

Nem tudom, mindenki ismeri-e a Carmen alaptörténetet, de azért én gyorsan elmesélem, hogy lássa mindenki, hogy hogy történt ez az igen furcsa, „ilyen volt, ilyen lett” változás ebből a szerintem csodálatos darabból.

Carmen egy fiatal, nagyon életerős, végtelenül nőies, vad, öntörvényű és nagyon „spanyol” lány. Egy gyárban dolgozik, ahol persze nem marad el a konfliktus, hiszen az egyik irigye folyton beleköt, Carmen pedig pusztán hevességből megkéseli a vetélkedő nőt. Jön a csendőrség és el akarják fogatni a lányt, de egy tizedes (Don José) beleszeret, s elmenekíti a fogságból messzi vidékre. Egy ideig minden jól megy, mígnem Carmen megunja a férfit, s új partner után nézve egy torreádor karjaiban keresi az új izgalmakat. Így kapja rajta őket a fiatal katonatiszt, és a haragtól fűtve megöli élete szerelmét.

Hát, akkor most jöjjön a Carmen két változata, úgy, ahogyan szerintem senki nem gondolta volna:

Az első felvonás (Uri Ivgi a koreográfus): amikor először megláttuk a szereplőket, mind egyszerű, szürke ruhában voltak. Én meg nem mondtam volna, hogy melyikük a temperamentumos főszereplőnő (persze csak addig, amíg el nem kezdtek táncolni, mert akkor egyből észrevettem, hogy csak az egyik táncos viselt piros fehérneműt). Egy koncentrációs táborban járunk, Carmen egy fiatal zsidó lány, aki folyton lázong a szigor és az egyhangúság ellen. Mégis, valahogy könnyedén az ujja köré csavarta az összes katonát, és egynek közülük különösen megtetszett Carmen megkapó egyénisége. Beleszeretett a lányba, s megvédte az erőszakoskodó őröktől. Már-már azt lehetett hinni, Carmen is megszerette a fiút, amikor a következő éjjelen rajtakapták őt egy rabtársával. Ekkor még José, az őr nem kelt ki magából, de mikor a lány folyamatosan szökési kísérleteket tett, majd újra és újra az ő „torreádorja” karjaiba menekült, és közben még a katonákat is szédítette, José már nem bírta tovább viszszatartani az indulatait, s megölte a szerelmét, a saját nyugalma reményében.

A második felvonás (Juronics Tamás a koreográfus): Az első képben egy fiatal házaspár jelent meg, mai ruhában. A férfi munkába indult, razziázni. A felesége féltette őt, de nem attól, amitől valójában tartania kellett volna. A következő képben egy csapat elit huszonévest láttunk, mindenki ivott, dohányzott, szívott, táncolt… Ismét nem lehetett tudni, melyikük Carmen, mindenki puccosan volt öltözve, mindenki szép volt, mindenki fenn hordta az orrát. Ekkor belépett egy nő, köldökig kivágott, „gyémánttal” díszített ruhában, magas sarkúban vonulva végig a színpadon, még százszor inkább fennhéjazva. Már tudtam, melyikük Carmen. Le-föl járkált a színpadon, mikor egyszer csak bejött a razziázó rendőrcsapat, s be akarták szüntetni a bulit. De hát az egyik rendőrnek, hogy hogy nem, megakadt a szeme a házigazdán, a kihívó Carmenen. Mondanom sem kell, nem lett lecsukva. Viszont a fiút teljesen magába bolondította, így a milliomos parti folytatódhatott tovább. Egy rövid csábjelenet után otthagyta a rendőrt, s visszament az egyre inkább eldurvuló buliba. Nem telt bele öt perc, máris megjelent a Chippendale fiú, talpig díszben, torreádor ruhába öltözve. Nekem, amíg nem kezdett el vetkőzni, nem esett le, hogy mit is keres itt egy torreádor, de aztán elég hamar egyértelművé vált, miután úgy két percen belül megvált ruháitól, s innentől kezdve már csak egyetlen bőrtangában táncolt a neki gondosan előkészített medencében. Carmen persze nem volt rest, egyből kihívásnak érezte a helyzetet, s behálózta a fiút is. De ekkor jött vissza razziázni az előbbi szerető, aki feldühöve a kissé obszcén jelenettől, lelőtte a hamar csalfává lett Carment.

Hát igen… döntse el mindenki, hogy neki melyik felfogás a rokonszenvesebb, számomra nehéz lenne eldönteni, hogy melyik volt a jobb. Most tényleg csak nagyon-nagyon röviden írtam le mindkettőnek a legfontosabb mozzanatait. De bármelyiket is nézzük, volt rossz és jó részük is. Az elsőben kicsit kevesebb volt a látványelem, de ugyanakkor maga a történet jobban szerethető és érthető volt, s maga Carmen is sokkal inkább olyan volt, mint akire egy lány példaképként tekint. Szimpatikusabbak voltak a szereplők, s kedvesebb, könnyebben feldolgozható volt a történet. Pedig én pont azt gondoltam, hogy egy koncentrációs tábor légköre nagyon szomorú lesz, de ez a darab valahogy nem ezt a részt hangsúlyozta ki. A mai változatban ezzel szemben borzasztóan sok volt a látványelem, a tánc is sokkal mozgósabb, pörgősebb volt, meg nagyon nagy hangsúlyt fektettek a külsőségekre, ami az első színre egyáltalán nem volt jellemző. Ugyanakkor szerintem néha kicsit túlzásokba is estek… Ami engem a legjobban meglepett – bár ez egyáltalán nem fontos dolog, csak úgy mégis –, hogy mindkét felvonásban Carment egy szőke hajú, teljesen nem spanyolos lány játszotta. Ennek én nagyon örültem, mert hát így mégiscsak valamennyire hasonlóság volt köztem és a szereplő között.

Ha nagyon választanom kéne, én az elsőt nevezném jobbnak, talán mert annyira gyönyörű volt végig a zene, a táncok összhangja, maga a hangulat, meg ahogy mindent a mozgással fejeztek ki.

Mindenesetre ajánlom a darabot mindenkinek. Aki akár egy kicsit is kedveli az eredeti Carment, azt hiszem, nem fog csalódni még ennyi változtatás után sem. Ajánlom mindenkinek aki szeret táncolni, vagy szereti a szép zenét, vagy csak szereti a különlegességeket, merthogy ez egy igazi színházi csoda, az is biztos.

Hugi (KRD)

Carmen variációk
Szegedi Kortárs Balett
Koreográfus: Juronics Tamás, Uri Ivgi
Táncosok: Barta Dóra , Palman Kitti, Fodor Zoltán, Czár Gergő, Tarnavölgyi Zoltán