52. szám 2007. február

Konyec

Szerdán, pár órával csibe előtt hirtelenjében kiderült, hogy a Lacinak van 30 ingyenjegye egy filmre az Eurocenterbe, éppen mára. No fene, elmenjünk? Valami konyec... Hát, nekem jó, én szeretek filmeket nézni. Meg is szavaztuk, bár pont csibeidőben volt, Ági meg még néhány patrónus is szívesen mentette meg Lacit, hogy nehogy kárbavesszenek a jegyek. Neki is indultunk, és épp időben értünk oda. Kicsit váratlanul ért, azt sem tudtam, mi lesz ez, de aztán végül is nagyon jól sült el a dolog.

Mi is ez a Konyec igazából? Egy idős házaspár – kicsit szomorú, de kicsit vicces; kicsit tragikus, de kicsit mégsem – története. És hogyha kicsit ilyen sok minden, akkor milyen nagyon? Megható…

Mikor először meglátjuk Emilt és Hédit, egy egyszerű, gondoskodó feleség és egy betegeskedő, kicsit zsémbes férj életébe csöppenünk bele. Hédi minden percét férje ápolgatásával, segítésével tölti, de ő hálátlan, mindig mogorva, nem tudja már igazán értékelni az aszszony törődését. De ez érthető is, hiszen szörnyű megpróbáltatások érték őket életük során. Aztán egyszer csak Emil elmegy… Belül a Szélmadárnak hívott kincsébe (autójába), majd a legnagyobb udvariassággal kirabol egy bankot. Majd még egyet. Majd még egyet. Aztán hamarosan már Hédi is vele tart. Meglátja férjében azt a tettvágyat, amit már régóta hiányolt belőle. Végtelenül boldogok így együtt, többször kicselezve a nyomukba szegődött rendőr szerelmespárt, akiknek kapcsolata épp válságba került. Aztán végül megtalálják őket, de még akkor is van valami a tarsolyukban, ami talán a végső terv. Mert hát ami az utolsó útjuk végén történik, az mindenki számára egy megoldatlan, de kellemes titok, amit mindenki úgy képzel el, ahogy őneki a legjobban esik.

Az első gondolat, ami eszembe jutott, mikor feltűntek az utolsó képkockák, hogy ezt a filmet muszáj megnéznem a nagymamámmal. Nagyon ritkán látni ilyen filmet, egyrészt mert olyan különleges már maga a történet is, másrészt nagyon ritka az idősekkel foglalkozó film manapság a mozikban. És ezek a csodálatos színészek! Nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, nem csak az idősebb korosztálynak, mert tele van szebbnél szebb részekkel, amiket sajnos most nem árulhattam el. (Hiszen akkor miért is nézné meg bárki is, ha előre elmondanék minden jót?)

Kajos RD (Hugi)
Fotó: Gáti György

Konyec – Az utolsó csekk a pohárban (magyar vígjáték, 100”, 2007)
Rendezte: Rohonyi Gábor
Szereplők: Keres Emil, Schell Judit, Földi Teri, Schmied Zoltán