52. szám 2007. február
Na, akkor most miről is?
avagy hogyan találom ki a cikkem témáját
Alkotókör. Tavaly még a szót is csak ízlelgettük, és hogy konkrétan mit is takar, azt nem is sejthettük. Ma már pedig hétről hétre ott ülök egy bizonyos teremben, bizonyos emberekkel. De túlságosan előreszaladtam. Tehát tavaly ugyebár meg kellett választanunk azt a bizonyos külön „tantárgyat”, amivel foglalkozni szeretnénk. Nálam, egy kis segítséggel – mint jelenleg is olvashatod –, ez az újságírás lett. Az írást meg az újságokat is szeretem, nagy baj nem lehet belőle – gondoltam. Ám egy fontos lépést, amely eléggé bonyolítja a történetet, kifelejtettem az újságírásból, méghozzá a témaválasztást. És hogy miért is olyan nehéz ez? Ahogy belegondolok, én sem tudom, hisz élünk, vagyunk, létezünk, körülöttünk azért történik ez-az. Kikap az ember a környezetéből valamit, valamilyen szempontból megvilágítja, és voilá, kész a cikke (ráadásul minden számba két darab). De nem, ez korántsem ilyen egyszerű! Legalábbis nekem nem az. Különösen akkor nem megy, amikor leginkább kéne, amikor már igazán el kellene mennem a délutáni foglalkozásról, amikor tényleg a legfáradtabb vagyok, amikor már a tanár úr nagyon szeretné, hogy mondjak bármit, aminek persze van értelme, célja és mondanivalója, és nem utolsósorban tudok is róla írni. De ennyi sok kritériumnak megfelelő ötlet, pont abban az egy-másfél órában, száz százalék, hogy nem jön. (Vagy ha jön is, mire hazaérek, jobban belegondolok, netalántán amikor leülök írni, már látom is, hogy ebből se lesz semmi.) Tehát még mindig ott ülök és kínlódok, de semmi. Olyankor meg kell ígérni, hogy lapzártára kész lesz az a bizonyos. Aztán szerencsére vége, de otthon megint kezdődhet elölről az ötletelés több-kevesebb sikerrel. Ám legrosszabb mégis az, amikor felvirrad a lapzárta napja, majd el is telik, és szépen lepereg a 24 óra. Az ember agyában azonban mégsincs semmi más, csak üresség, pedig ott már rég valami iszonytatóan jó ötletnek kéne lennie. És akkor – elcsépelt, de mégis –, az isteni szikra! Az igazi, tökéletes! Az ilyen ötletről már az első pillanatban meglátszik, az-e, ami kell most.
Hiába, ebben a helyzetben az ötlet utáni küzdelem a lehető legkevesebb, amit tehetünk, tehetsz, tehetek!