53. szám 2007. április
A boldogság nyomában
Február
15., csütörtök: A boldogság nyomában első vetítési napja. Reggel 9 óra, rohanás
a moziba, fél 10-kor át kell vennem a jegyeket. Útközben döbbenek rá, hogy hiába
ez a bemutató, hétköznap délelőtt senki se megy moziba… Mindegy, a jegyet már
lefoglaltam. 10 órakor beülök a moziterembe, valóban alig vannak. Mögöttem egy
középkorú nő ül magányosan, a leghátsó sorban pedig két egyetemista, vagy
legalábbis annyi idősek lehetnek. Én a nyolcadik sorban, a kabátomat szorongatva
várom a film kezdetét. Egymás hegyén-hátán pereg a sok ajánló a vásznon, alig
győzöm… Apró titkok, A család kicsi kincse, Egy botrány részletei… stb.
És végre a film is kezdetét veszi!
Chris Gardner (Will Smith) azon töri magát, hogy el tudja tartani a
családját, ki tudja fizetni a lakbért, és hogy jobb pozícióba kerüljön, de ez
nem könnyű dolog olyan ügynökként, aki alig tud megszabadulni portékájától.
Szebb jövőről álmodik, minden reggel a szerencse reményében indul útnak. A lakás
tulajdonosa már nem győzi várni a lakbért, akárcsak felesége a pénzt. Chris
érdeklődését felkelti egy brókercég, gazdag jövőt lát benne, és rögtön
kihasználja az adódó alkalmat: brókerképzés indul, 20 fő részére. Ebből a pár
emberből kerül ki az az egyetlen ügynök, aki remélheti, hogy alkalmazzák. Egy
nap összefut a vállalat egyik befolyásos munkatársával, aki nem túl lelkesen, de
beleegyezik, hogy Chris vele tartson a szomszéd városba.
Útközben
kezébe akad egy Rubik-kocka, amit pár perc alatt sikeresen kirak. Jay Twistle
megdöbbenve látja, milyen remek logikája van Chrisnek, és esélyt lát arra, hogy
ő kaphassa meg az állást. De főhősünk hiába kezd reménykedni, öröme nem tart
sokáig: mikor Jay kiszáll a taxiból, Chris pedig megkéri a sofőrt, hogy vigye őt
pár utcával lejjebb, rémülten veszi észre, hogy a taxióra neki számolja a
dollárokat. Szökni próbál, de hiába örülhetünk, hogy eléri a metrót, az áruja,
ami most is vele van (hiszen még mindig ezzel próbál valami keresethez jutni),
kinn reked a vonatból. Rászánja magát és feladja a régi állását, mert hisz
abban, hogy megkapja a munkát. Újabb és újabb megpróbáltatások állnak előtte,
nincs elég pénze a lakbérre, menhelyek válnak otthonává. Közben feleségének
(Thandie Newton) is elfogy a türelme, New Yorkba utazik a jobb jövő reményében 5
éves kisfiával (a szerepet Jaden Smith alakítja, Will Smith saját fia). (Aki nem
akarja hallani, mi a történet vége, ne olvassa tovább, bár szerintem
tanulságos.) Főhősünknek rengeteg vesződség árán sikerül elérnie célját. A cég
főnöke behívja őt az irodájába, és büszkén jelenti be, hogy övé az állás. Chris
a boldogságtól sírva indul a fiáért az óvodába, alig hiszi el, hogy mindez vele,
egy látszólag reménytelen sorsú emberrel történik meg. A film végén egy
feliratból kiderül, hogy valós történetet láttunk, és Chris Gardner a
későbbiekben igazán sokra vitte, nagyvállalatok vezetőjévé vált. Íme egy példa
arra, hogy a legegyszerűbb emberekből is lehetnek igazi „nagyok”.
Várhatunk-e mást egy sikerorientált, amerikai filmtől? Hihetünk-e abban tényleg, hogy szívós munkával, igyekezettel, tudással ki lehet kerülni a gödörből? Elég-e mindez az érvényesüléshez? A film szerint igen. Én titokban drukkoltam a szimpatikus Chrisnek és persze Will Smith-nek is, aki, úgy gondolom, megdolgozott ezzel a filmmel, mert igazán hitelesen alakította az apát, aki mindent megtesz, hogy kisfia ne maradjon éhes. Meggyőző volt a kitartása is, az, hogy a legreménytelenebbnek látszó helyzetben sem adta föl.
A színészt ezért az alakításáért Oscar-díjra jelölték.
A boldogság nyomában (The Pursuit of Happyness, 2006, 120")
Rendezte: Gabriele Muccino
Szereplők: Will Smith, Jaden Smith, Thandie Newton