53. szám 2007. április
Gyümölcs a Jogobellában...
Miután elmúlt az utolsó termtud. tábor, vészesen gyors öregedésünkkel más téren is szembesülnünk kellett. Az AKG jól bevált pályaválasztási témahete (december), és az A-B választások mindenki életét megnehezítették. Vagyis inkább jelen időben mondanám. Vagy inkább már jövőben? Baaaaaaaa…
Tizedik. A döntés éve. Nem, nem választás, döntés. A kettő más, és az tavaly volt, tisztelt hölgyeim és uraim. Most azt kell eldöntenem, hogy atomfizikus leszek-e, vagy inkább topmodell. Mert hát ugye nem mindegy. De inkább kezdjük a pályaválasztási témahéttel.
Első momentum.
Tanár: Mondj három dolgot, ami érdekel.
Diák: Ööö…
T: Na, az nem lehet, hogy semmi nem érdekel.
D: Oké, legyen mondjuk… színművészet… közgáz… De hát fogalmam sincs!
T: Mit tudom én, mondjuk… idegenforgalom, iparművészet, bölcsészet, anyámkínja, csak mondj már valamit!
D: Na jó, legyen akkor a… mit is mondott? A…
T: Idegenforgalom?
D: Igen, igen, az jó lesz, meg maradjon a színművészet. Na, kettő nem elég?
T: Jó oké, de, elég lesz.
Második momentum.
T: Szóval itt ez a lap, ezen van egy csomó munkakör, mindenki legyen szíves KETTŐ, azaz kettő helyre beírni magát, nem három, kettő. Oda írjátok magatokat, ahova a legjobban szeretnétek menni! De tényleg csak kettő helyre!
Ideges diákok járkálnak fel-alá a folyosón. Akkor most mi legyen? Nézzük csak. Minden itt van, és mennyi! És csak kettőre lehet feliratkozni? Á mindegy, nem baj, szerintem észre sem veszik, ha én háromra írom fel magam, nem bírom ki, engem az összes érdekel! Egyébként is! Miért csak kettő? Na ne szívassanak már! Felírom ide, meg ide, és… á, ide is, veszteni nem veszthetek, nem?
Harmadik momentum.
T: Ki volt az a hülyegyerek, aki három helyre írta fel magát?! Nem hiszem el, hogy ennyit nem lehetett…
És akkor mindenki nagyon feszült lesz, és mindenki úgy érzi, hogy elveszett, kész, itt a vég.
De túléltük végül, mindenkit beosztottak valahová, még akkor is, ha az illető nagyon nem akarta. Azt hiszem, nem nagyon sikerült felfognunk, hogy ezen a döntésen nem az életünk múlik.
A pályaválasztás témahéten nagyon sok élménnyel gazdagodtam, de még mindig nem tudtam magam behatárolni. Kicsit rémisztő volt látni a volt AKG-s orvos tanoncokat, hatalmas karikákkal a szemük alatt, ahogy bágyadtan mosolyogva mesélik történeteiket az egyetemről. Milyen messze vagyok még! Azt hiszem, ez volt az első gondolatom.
Aztán eltelt sok hét, mindenki jól elfeledkezett a témáról, hogy mi is akar majd lenni. De aztán megkaptuk a magunkét. Közép vagy emelt szint, közgáz vagy TTI, esetleg média, vagy MIRŐL IS BESZÉLÜNK TULAJDONKÉPPEN? A tizedik újabb fontos momentuma. Mikor el kell dönteni, hogy mit és hogyan tervezel tanulni. És itt már nem mondhatja senki sem, hogy „jaj, hát csak mondj valamit, mindegy úgyis”. Nem mindegy, mert ha felveszem a törit, a médiát és a fizikát emelt szinten, abból nem fog túl sok jó kisülni. Persze lehet a szintek között bizonyos fokig mozogni, leadni és felzárkózni, de hát az nem nagy öröm. Úgyhogy vagy teljesen a véletlenre bízzuk magunkat, vagy agyonrágva a témát, kiböfögünk valamit. Mondták volna hetedikben, hogy döntsem el, mi akarok lenni… akkor most nem tartanánk itt.
De nem hibáztatok senkit sem. Dönteni kell, ez van. Úgyhogy kedves évfolyamtársaim, mindenki mondjon valamit, mert azt hiszem, ez az első lépés, hogy megvalósítsuk legvadabb álmainkat. Félni pedig ráérünk még. Hajrá!