Szubjektív

Tartalom

53. szám 2007. április

Beszélgetés az Iskola Szépével

Az Iskola Szépével az aulában találkoztam. Eléggé furcsállta a felkérésemet, mindenesetre beleegyezett. Kiöltözött az alkalomra. Almazöld balettcipőt és szoknyát viselt, haja kiengedve, csinosan sminkelte ki magát. Kicsit azért túlzásnak éreztem az összhatást, és meglepődtem, mi a fenének vágta ennyire puccba magát. De végül is az, ha valaki Iskola Szépe lesz, elég nagy szó, és akkor ehhez illően szépnek is kell lenni, nehogy bárki is megkérdőjelezze a döntést, miszerint ő a legszebb az iskolában. Persze az is lehet, hogy egyszerűen mindig így néz ki a csaj. Mindenesetre sikerült, meg kell hagyni, igazán szép. Sőt, a legszebb, bár én jobban szeretem a természetes szépséget.

Szubjektív: Igazából semmit sem tudunk rólad, hogy ki vagy, mi vagy… egyszerűen csak téged választottak a legszebbnek az iskolában. Mesélj magadról, hogy megtudjuk, ki is vagy igazából.

Iskola Szépe: Hát… Nem szoktam sokat beszélni, főleg magamról nem. Eléggé ledöbbentett, hogy egyszer csak odajöttél szólni, hogy mi a helyzet. Eddig nem is hallottam erről az Iskola Szépe választásról.

Szub: Ami azt illeti, senki sem hallott róla. De mégis, milyen érzés legszebbnek lenni? Mert hát igen sokan vagyunk itt, és azért nagy dolog, hogy pont téged választottak.

ISZ: Tényleg elég jó érzés, ha te vagy a legszebb. Nem is értem, miért pont engem választottak. Meg nem is vagyok olyan szép, egy csomóan szebbek nálam.

Szub: Ahány ember, annyi vélemény. Te mit tartasz szépnek, mit nézel meg először egy emberen, hogyan határoznád meg az emberek szépségét?

ISZ: A külső! Sokan azt mondják, hogy a belső is számít, ezzel nem értek egyet. A szépség nem belülről fakad. Mert az szép, aki külsőre szép. Szóval a lényeg az, hogy tök mindegy, jó fej vagy-e vagy sem, ha a külsőd nem megnyerő, szívtad.

Szub: Sokan teljesen eltérően gondolkodnak erről, mi lehet ennek az oka?

ISZ: Egyértelmű, az gondolkozik tőlem eltérően, aki ronda.

Szub: Gratuláltak már a kinevezésedhez? Vagy nem is tudom, minek nevezzem.

ISZ: Nem, de gondolom a szám megjelenése után majdcsak mondanak valamit, mert még nem hirdettetek nyilvánosan eredményt.

Szub: Mint már mondtam, nem tud senki a szavazásról, nem szavaztak meg, nem volt ilyen. Szóval nincs mit nyilvánosságra hozni. Mit gondolsz, lenne értelme egy ilyenfajta szavazásnak?

ISZ: Nem tudom, nehéz kérdés. Nekem jó érzés volt a legszebbnek lenni, de mi van, ha valakit megszívatnak ezzel, ha nem is szép, és úgy választják meg? Nem hinném, hogy jó érzés lenne az illetőnek. Megfontolandó.

Szub: Mindenesetre érdekes dolgokat mondtál. Lehet, hogy lesz ebből valami.

Feleszmélek, körülnézek… Aula, emberek… Elég furcsa szemmel néznek rám, hogy miért beszélgetek már egy órája magammal. Egy kisebb csoport gyűlt körém, és azon tanakodnak, hívjanak-e orvost. Aztán végül úgy döntenek, hogy nem hívnak, továbbsétálnak, holnap már nem is fognak rám emlékezni. De vajon az Iskola Szépére emlékeznének-e? Komolyan tudnák venni ezt a szavazást? Érdemes lenne kipróbálni.

Sztripszky Hanna