53. szám 2007. április
Konzultáció
– Na jó. Kezdje elölről.
– De hiszen már százszor átbeszéltük! Azt hiszem, valami nincs rendjén...
– Igen, ezt már mondta. De az alapján, amit elmondott, nem jutottam semmire. Úgy tűnik, magával minden rendben, csak most esik át egy nagy és fontos korszakon. Ez teljesen természetes. Tudja, a pubertáskor...
– Hát nem érti? Szó sincs semmi ilyesféle problémáról. Egyszerűen csak megváltoztam, és nem értem, hogy miért. Magának ezt tudnia kéne! Úgy értem… Mindent elmondtam már!
– Igen, és mint mondtam már, ez mind-mind a tinédzserkor jellemzője.
– Szóval ezért vagyok szemtelenebb?
– Bizony, ezért.
– Ezért vagyok állandóan a barátaimmal, ahelyett, hogy házit írnék?
– Hát igen...
– Ezért nem figyelek a szüleimre, csak állandóan szívatom őket, akárcsak mindenki mást?
– Hát, akár ez is előfordulhat, de igazából... Mi? Szívatja?
– Ezért feleselek vissza a tanároknak, akik ezért kiküldenek az óráról?
– Igen, de…
– Hát, végül is jogos, hisz nem írhatnak be... vagyis nem tudnak hova...
– Tessék? Mi az, hogy nem is...
– Ja, és ezért vagyok mindig sokkal oldottabb hangulatban? Néha talán túlságosan is... Néha a tanáraim agyára megyek, tudja...
– Mi van? Dehogyis, ez nem a...
– Ja, és tényleg! Ezért furcsállom, hogy már nincsen ellenőrző, csak értékelő?
– Mi a halál az az értékelő?
– Ezért hordok most már gyakran rövidebb szoknyákat? Ezért engedem ki a hajamat, ahelyett hogy...
– Kérem, kisasszony! Nem tudom, miről beszél. De ez felháborító! Mi az, hogy nem tudnak a tanárok beírni magának valamiféle... intőt vagy akármit? És mi az, hogy értékelő? Leírják abban, hogy maga milyen bolond? Hogy hülyeségeket beszél? Mint most?
– Á, most már értem. Nem velem van a baj... sőt, semmi baj sincsen.
– Akkor mi a fenét keres még mindig itt?! Sőt, miért jött el? És elmondaná, hogy akkor mire jött rá, mi baja?
– Semmi baj, minden rendben. Ez teljesen természetes...
– Vagyis?
– Semmi. Csak az AKG-ba járok. És ez előnyömre vált.