Szubjektív

Tartalom

53. szám 2007. április

Muzika-lista

Emo vagy miamanó?
Fall Out Boy – Infinity On High

Az MTV-n láttam először a klipjüket, este, félálomban, és legelőször az ultrahelyes pasi negyvenöt fokos emóhaja tűnt fel. Ez lett a fő szempontom a Fall Out Boy megítélésében. Aztán másnap reggel megint a This Is Ain’t a Scene című klipjüket láttam, és azóta kb. még hússzor. A zenekarról azt kell tudni, hogy ők sem bízták magukat a véletlenre (azaz csak a zenei tudásukra), hanem a külsejükre is sok pénzt fordítottak, hogy a tizenéves kis emogirlök veszekedhessenek azon, hogy a tagok közül melyik is a legszebb. Emellett azonban a Fall Out Boy (most, hogy végighallgattam az albumot, végül is kiderült, tudnak zenélni is – jaj, azok a csúnya előítéletek, ejnye) mondhatni igazán színvonalas zenét játszik. Hogy az együttes valóban emozenekar-e, vagy csak úgy néznek ki a tagjai, nem tudom, de a zenéjük igényes. Aki szereti a metroszexuális, éneklős rockzenét, annak be fog jönni az album.
Értékelés: 3/5

Az étvágygerjesztő
Infected Mushroom – Becoming Insane EP

Aki csak egy kicsit is ismeretségben van a zenének ezzel a színes és egyszerre sötét oldalával, a goa és psytrance műfajjal, annak nem lehet újdonság az Infected Mushroom neve az iparban. Aki nincs, annak elmondom, hogy a goa az sokaknak egy életstílus, általában olyan embereknek, akiknek nem akadály, hogy némely dolgok ártanak az egészségnek, olyanoknak, akik a lumpenelemek minden válfajával közeli barátságban vannak. A zenéről tudni illik, hogy: géppel készített; egyszerre agytépő és pszichedelikus; az ember lelkének legmélyéről is elő tudja hozni a dolgokat, általában egy-egy hallucinációban letükrözve azt. Az Infected Mushroom nem mai robotcsirke, és az évek során albumok és mixek tömkelegén keresztül olyan fokra fejlődtek, ami túl forró lehet egy ártatlan dobhártyának. A most megjelent kislemezen megtalálható egy igazán slágergyanús szám, a Becoming Insane, és annak egy hosszabb, még zúzósabb változata. Ezen felül extraként megajándékoztak minket két régi számuk újramixelésével is, ezzel feszítve annak a néhány éjjelnek a hangulatát, amiket még át kell aludnunk (vagy mi) az új nagylemez megjelenéséig. Lázba hoz, még ha a goás stílusjegyeket nem is viselem magamon, nagyon várom az albumot.
Értékelés: 4/5

Nem kellett volna...
Linkin Park – Minutes to Midnight

A Linkin Park tipikus példája azon együtteseknek, amiket vagy imádnak, vagy utálnak, de hidegen senkit nem hagynak. Évek óta nem hallottam róluk, erre mit látnak szemeim, egy hússzámos nagylemez 2007-ben. Felidéződtek bennem az emlékek arról az időről, amikor még alig ismerték őket. Én hallottam az első albumukat, és nagyon megfogott. Rongyosra hallgattam a kazit. Aztán elterjedt a Linkin Park mánia, és én abbahagytam a rajongást. De a zenéjüket alapvetően szerettem, tehát egy pozitív kép ugrott elém, mikor láttam az új albumot. Aztán meghallgattam. Nem kellett volna. Először azt hittem, valami vicc az egész, ez nem lehet Linkin Park, ennél a nagymamám is jobbat csinálna egy fakanállal. Aztán felismertem az énekes hangját, meg a hangzás is stimmelt, de valahogy az egész inkább hasonlított egy rap/rock-paródiára, mint egy komoly együttes diszkográfiájának építő darabjára. Dióhéjban: unalmas, klisé, elcsépelt, zsenge… stb. Csak az vegye meg az albumot, aki máig nagy LP rajongó, és mindenáron az is akar maradni, halljon tőlük bármit is. Nem hinném, hogy ettől újraindul a nagy divat, ahhoz ez nagyon kevés lesz.
Értékelés: 2/5

Visszakacsintó csillagok
Placebo – Covers

Hatalmas tisztelet jár a Placebo együttesnek, hogy már hosszú ideje a csúcson való zenei működésük ellenére sem szálltak el maguktól, sőt, ők maguk is inkább tiszteletüket teszik le más együttesek elé. A most megjelenő, Covers című album nem más, mint neves (vagy méltatlanul nem ismert) zeneszerzők, zenészek számainak „placebósított” átdolgozása, teljes mértékben tribute lemez. Olyan együtteseket idéznek meg, mint a Gainsbourg, a Pixies, a Boney M vagy a Depeche Mode, de itt a számok már úgy szólalnak meg, hogy ha ismerjük is az eredetieket, elgondolkozunk: vajon melyik is a jobb? Ebben ítélni már nem áll szándékomban, inkább föl azzal a fülhallgatóval újra; egy pohár víz, és jöhetnek tőlem azok a pszichikai reakciós tünetek! (Nyugalom, ez a Placebo valódi gyógyszer…)
Értékelés: 5/5

Nagy Gergely