53. szám 2007. április
Noé bárkája
Biztos, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb személy arra, hogy egy Sándor Pál által rendezett filmről írogassak, ugyanis már ott elbuktam, hogy a név csak a korábbi hírekből volt ismerős: Pali bácsi 18 év után újra filmet rendez. (Bár a Szeressétek Ódor Emíliát! kétszer is végignéztem a Filmmúzeumon, anno.)
A
főszereplő négyes sem járt volna több sikerrel nálam. Garas Dezsőről csak annyit
jegyeztem meg, hogy óriási orra van, és amikor később valaki megkérdezte tőlem,
hogy ki volt a nagypapa, csak ennyit tudtam neki mondani – mire ő a „Hát az meg
hogy lehet, hogy nem ismered Garas Dezsőt?” nézéssel illetett. Törőcsik Mari már
okésabb volt, Kállai Ferenc viszont ismét kívül esett az ismerethalmazomon.
Stefanovics Angélának szerencséje van, a prosti alakítása megmaradt az
uristen@menny.hu -ból (igen, tudom, hogy rendezte és írta is).
A film egy óriási zuhéval indul, hűen a címéhez. A helyszín hozzá egy udvaros-gangos ház, ahol a földszint falait szőlő növi be. Az ablak kicsapódik, az eső inkább be. Egy kutya elszabadul, egy autó megázik, egy mentős csókot kap, egy papagáj (a film szerint kakadu, de én nem hiszek nekik) rikácsol, három csaj az esőben táncol, és mindenki más veszettül ordibál.
A ház lakói, boldog-boldogtalan, egymás mellett élésben tengetik napjaikat. Minimum 12 lakás, minimum 20 ember. Mindenkinek megvannak a saját gondjai. A nyugdíjas álmodozó dövödö lejátszót szeretne, a tai chi-ző család néhány pár őszi cipőt, a ház kém házaspárja egy disznót a kamrába, persze vágva, a három fiatal lány repülőjegyet New Yorkba, az Elvis-szerű pasi 4 kereket a kocsijára, az atlétás macsó a számlái kifizetését, a kínai házaspár pénzt, hogy behozhasson egy rokont, a lerobbant rapper lemezszerződést. És hogy miért kérhetik mindezt? Az egyik kereskedelmi TV új műsorában az ország legjobb nagypapáját keresik, 5 milliós fődíjjal. És a volt moziigazgató, noha fogalma sincs, hogy unokája mit csinál a zuhogó esőben éjjel egy pályaudvaron, persze benevez, mert már negyven éve vágyik egy Harleyra.
És
hogy mi sül ki ebből? A sztori innen már adott. Rengetegféle ember találkozik
egy udvaron, mindenki a pénzre hajt, és ezért apait-anyait beleadnak, hogy a
vetélkedőben Stock Ede és a rikító piros hajú Kati a legjobb produkcióval
állhasson ki.
A jó helyszín alapötlete vonzza magával a poénok halmazát, és ugyanezen a vonalon indulhatunk el, ha a film mélyebb részébe vájunk. A sokféle karakterbe minden belefér. A fentebb leírtakból a kedves leendő filmnéző is gondolhatja, hogy nincs itt vége a dolognak. Stock barátja a Kállai Ferenc által játszott öreg bácsi, aki 20 éve nem mozdul ki a lakásából. A kettőjük barátsága esetenként megható, de inkább szemöldökráncolnivaló, bár a film fele felé megszokható. Ennek a barátságnak a kimenetele a Budapest utcáin játszódó lányüldözés, ahol a két öregember lassan sétálva keresi a Martens bakancsos szökött csajszit a különböző szórakozóhelyeken (amikre valószínűleg rá fogtok ismerni). Ez valahogy egyfajta szembeállítás is talán. Komoly-komolytalan, öreg-fiatal, éjszaka-nappal, minden benne van, bármit ki lehet olvasni.
Szerény véleményem szerint a film utolsó jelenete pocsék és oda nem illő, de nem tudom, hogy hogyan lehetett volna normálisabban befejezni, az utolsó előtti jelenet túl közhelyesnek hatott volna. (Erről a néhány sorról majd csak visszaemlékezésekből formáljatok véleményt.) Íme, ezzel a kritikával küldök be mindenkit a mozikba, mert talán kaptunk egy magyar filmet, amit nagypapástul, unokástul meg lehet nézni… Talán egy esős hétvégén.
Noé bárkája (2006, 104”)
Rendezte: Sándor Pál
Szereplők: Garas Dezső, Kállai Ferenc, Törőcsik Mari, Szőke András, Badár Sándor