53. szám 2007. április

A Párizsi romlott élet

Úgy esett, hogy délután abban a tudatban indultam el színházba, hogy majd egy csodás új musicalt, a Dr. Bőregeret tekinthetem meg az Operettben. Aztán este fejemet fogva jöttem haza, egy senkinek se kívánt két és fél órát a hátam mögött hagyva. No jó, egy picit túlzok. S ráadásul nem is a Dr. Bőregérről van szó, ugyanis a turnézott sztárdarab díszletei nem érkeztek meg, s így egy másik színdarabot, a Párizsi életet nézhették meg a vállalkozó szellemű nézők. Azt hiszem, hogyha tudtuk volna, hogy mi is a története, talán inkább egy kellemes esti sétát választunk programként.

De… épp itt volt a probléma, ugyanis ebben a darabban nem volt igazi történet. Két párizsi szívtipró – pajzán motívumokkal, nem fűszerezett, hanem szabályosan teleszórt – életébe pillanthattunk bele, s nyomon követhettük, hogyan csábítják el a csinos, rideg, ámde kívánatos svéd asszonyt, sőt még férjét is, pénzszerzés céljából. Van ebben minden, ami csak erotikus elemmel megtoldható, sőt, inkább úgy mondanám, hogy minden, ami a darabban van, erotikus elemmel egészül ki. Lesz itt átverés, cselszövés, ármány és szerelem… na jó, talán szerelem nem. Viszont helyette a Grand hotel egy kis társasházba költözik, a cselédek egy estére híres történelmi személyekké válnak, s még az öreg nagynéninek is kijut a jóból a férfiak terén. Szó, ami szó, azért néhány dolog talán mégis történik ez alatt a pár óra alatt, s volt, hogy én is sokat nevettem, bár meglehet, csak végkimerültségemben. Voltak benne jó jelenetek, csak talán inkább volt jópofa kabaréhangulata, mintsem színvonalas színházi darabé. Azért mégis ajánlanám, méghozzá azoknak, akik könnyű esti kikapcsolódásra vágynak, s nem rettennek meg a fárasztó humor és a mély mondanivaló üvöltő hiányának kettősségétől.

Hugi (KRD)

Jacques Offenbach: Párizsi élet (zenés erotika)
Budapesti Operett Színház
Rendező: Béres Attila