53. szám 2007. április
Téritésmentes utazást
Fáradt diáklány a buszon egy nagy fonott kosárral. A suliba viszi a hétfői témahétzáró kiállításra. A Zólyomi út magasságában felszáll egy szemüveges srác, körbenéz és leül.
Itt indul a történetünk. A lány személyében ezen cikk íróját, a srác személyében igazából nem tudom, hogy kit ismerhetünk meg.
És úgy folytatódik, hogy a srác hozzám szól. Persze ahhoz, hogy halljam, ki kell vennem a fülhallgatót a fülemből, és hogy annyira mégse legyek bunkó, leveszem a napszemüvegemet. Megkérdezte, hogy kutya vagy macska van-e a dobozban. Mondtam neki, hogy üres. Mondta, hogy ne nézzek rá akkora szemekkel (kicsit csodálkoztam, hogy ez most hogy jött). Nem néztem. Megkérdezte, hogy hova járok. Megmondtam neki imádott iskolám nevét. Furán nézett. Megmondtam a hosszabb nevét is. Mire megemlítette, hogy ő is a Közgázra járt. Mondtam, hogy ó. Aztán a kezembe nyomott egy kis lapot a következő szöveggel:
SMART
CARD (okos kártya, innentől szabad fordítású szöveg következik, angolról
magyarra): Szorítsd a hüvelykujjadat erősen a dobozra 15 másodpercig. Ha „jó”
ember vagy, világoszöldre fog változni. Megjegyzés: Pontosan 15 másodpercnek
kell lennie. A felirat alatt egy négyzet látható, mellette két karika, benne két
madárral, mindhárom alakzaton ezüstösen csillogó izé.
Hát, megtettem, amit kért tőlem a lap. Persze nem lett zöld a négyzet. Elolvastam hát a hátoldalon található magyarázatot: „Bocs, csak olyan vagy, mint mi mindannyian.” Aztán egy hosszú magyarázat következik, benne a tízparancsolattal (itt kezdtem kapisgálni, hogy mibe keveredtem), kérdésekkel és tanításokkal, hogy hogy lehet belőlem jó ember, miután befogadtam Jézus Krisztust a szívembe, és naponta imádkoztam. Felnéztem a srácra, kicsit fura fejjel, és kérdő szemekkel.
Ekkor sor került arra, hogy tényleg megértsem, hogy mibe is keveredtem egy kellemesnek induló szerda délután a 8-as buszon. Egy nagy adag hitmagyarázó, majd térítő dumát hallgathattam meg. Végig enyhe mosoly ült az arcomon. No nem azért, mert ki akartam nevetni, amit mond. Csak a módszerért. Amikor oda jutott, hogy mindegy, hogy mit tanítanak nekem a suliban, megjegyeztem neki, hogy hát nálunk volt egy ilyen vallás témahét decemberben, amin ezeket a dolgokat eléggé behatóan tanulmányozhattuk, és hogy én ettől függetlenül nem nagyon hiszek ezekben a dolgokban. (Itt most ismertettem a véleményemet gyorsan magáról a témáról is, de nem zavartatta magát, persze, az volt a célja, hogy megváltoztassa ezen nézeteimet.)
Egy lélegzetvételnyi szünetet kihasználva gyorsan megkérdeztem tőle, hogy mit csinált a Közgáz után. Mondta, hogy brókercégnél volt, meg még egy-két helyen. Megkérdeztem, hogy ehhez van-e még valami köze. Mondta, hogy nem, de ő 3 éve keresztény, és újra belevágott egy nagyobb adag magyarázatba.
Közben elfelejtettem leszállni, és az utolsó rész alatt azon gondolkoztam, hogy hogy a fenébe fogok eljutni a Ferenciek teréről a suliba. A buszmegállóban, még amíg próbáltam nem elesve leszállni a buszról a kosárral, jött egy befejező rész. Aztán megkérdezte a nevem. Megmondtam. Megköszönte, hogy meghallgattam, sok szerencsét kívánt a vizsgáimhoz (he?), és ideadott egy füzetecskét.
Itthon megnézegettem a füzetet. Egy kézzel összeragasztott, csúnyán vágott, fehér lapokból, nulldizájnnal ellátott kis dolog az egész. Viszont ahogy beleolvastam, egész érdekes volt, hogy alapból tegeződve beszélnek benne (megértettem, hogy miért engem szúrt ki a srác a buszon a sok idősb között, akik egyébként két percig érdeklődve figyelték a jelenetet, aztán inkább bokros teendőik átgondolásában mélyedtek el). Ez ellentétes azzal a térítő mozgalommal, amivel eddig találkoztam, miszerint nénik jézusos kártyanaptárt osztogatnak a Moszkván. A füzetben még az is feltűnt, hogy mindent részletesen, magyarázva mondanak el, még el is tudom képzelni, hogy valaki emiatt térhet meg. Az utolsó lapon legalább három betűmérettel nagyobb felirat jelzi egy mosolygós fejecske alatt, hogy: Mosolyogj! Jézus szeret téged! Tehát a maga műfajában még jónak is mondható a módszer. A bajom végül is csak azzal van, hogy nem tudom megérteni, hogy miért lesz jó egy hívő embernek a saját vallása vagy hite attól, hogy mások is vele egy hitet vallanak…
(Köszönöm kérdésed, végül sikerült eljutnom a suliba kosarastul, ámde térítésmentesen.)