54. szám 2007. június
Harsi csibe és 4-es metró
Nem
mindennapos kiránduláson volt a Harsi csibe. Szerencsére én is része vagyok a
csibének, így pontosan tudom, mi történt ezen a napon. Édesapámnak (dr. Horváth
Tibor) köszönhetjük a túrát, neki ugyanis nagy szerepe van a budapesti 4-es
metró építésében. Apa mérnök geológus, a cége végezte a metró vonalán található
földtani rétegek kutatását és készítette el a hozzá tartozó kockázatelemzést.
Reggel a csibe a Deák Ferenc téren találkozott, és innen mentünk az Etele térre.
Apa és én korábban odamentünk, hogy előkészítsük a terepet. Mikor a csibe
megérkezett, ott végighallgattunk egy előadást, ami számunkra csak félig-meddig
volt érthető, ugyanis leginkább szakmai szavakat használtak. De addig mi
megnéztük a teremben a plakátokat, megállóterveket. Az előadás után jött csak az
izgalmas rész. Lementünk az indítóaknába, ahonnan a két új pajzs indult később
körülbelül hároméves útjára a föld alatt. Előtte viszont mindenkinek fel kellett
venni a védőruházatot, ami egy acélorrú bakancsból, egy sisakból és egy
esőkabátból állt. Már jártam hasonló építkezésen, de ez mindegyiknél nagyobb
volt. Az akna körülbelül 20 méter mélyen volt. A mélybe egy fémlépcső vezetett,
amiről lenézni is elég félelmetes volt. Mikor leértünk, sok vezeték, szerszám,
csavar volt a földön. Rengeteg ember dolgozott a pajzs körül, voltak francia,
angol, olasz és persze magyar munkások. Nehéz elmondani, hogy pontosan mit is
láttunk. Volt két nagy henger alakú pajzs elfektetve a földön. Az elején ott
voltak a fúrófejek, vágófejek. Utána egy nagy fehér váz volt, amiben a köveket
feltördeli a kőtörő berendezés, majd egy spirál csiga a futószalagra, amely a
szállító csillékbe rakja a felmorzsolt kőzetet. Mindeközben egy gépezet
folyamatosan helyezi el a „tübingeket” (az alagút falazatát), és ez így fog meni
három éven, 11,7 kilométeren keresztül. Volt egy vezérlőpult is, amiben két
ember ült, akik felügyelik a szerkezet munkáját, és egy joystickszerű karral
irányítják megfelelő irányba a pajzsot, ugyanis hogy egy ekkora gépezet (a pajzs
45 méter hosszú) megfelelően működjön, sok elektromos és hidraulikus gépet kell
összehangolni. Kirándulásunk öt nappal volt az indítás előtt, az emberek már
csak az utolsó simításokat végezték a pajzsokon. Az indításkor nagy izgalom
volt, ugyanis ha valamit rosszul raktak, hegesztettek össze, akkor bizony nem
indul el. De elindult, majd utána leállt. Ez várható volt, ugyanis mindkét pajzs
teljesen új, és még soha nem volt használatban. Az egész csibe nagyon élvezte a
kirándulást, és megígértük egymásnak és apukámnak, hogy mi akkor is ott leszünk,
mikor a két pajzs feljön a föld felszínére – a Keleti pályaudvaron vagy a
Bosnyák téren.