54. szám 2007. június

Egy szimuláns beszámolója - OEV (Varga Laura)

Nekem hólyagokat készítettek a jobb kézfejemre. Miután befejeztük a sminkelést, kiderült, hogy eltoltak valamit, ugyanis két ember volt azonos sérüléssel az egyik állomásnál.

Elsők és utolsók (Zsin Ágnes)

Vasárnap reggel a vonaton ismét eszembe jutott a tavalyi témahét. Hát igen, nem olyan volt, mint amilyennek képzeltem.

Termtud. témahét a 8. évfolyamon (Kőrösi Lili)

Az éjszakai túra helyett mehettünk tejfölös dobozokat áskálni két lámpával 9-en, ami nem olyan egyszerű, mert megtalálni is nekünk kellett másnap

Harsi csibe és 4-es metró (Horváth Dóra)

Reggel a csibe a Deák Ferenc téren találkozott, és innen mentünk az Etele térre.

TV Paprika (Kajos Rebeka)

Micsoda? TV Paprika? Hát, az meg micsoda? Egy tévécsatorna? Na ne röhögtess már! Komolyan? Na jó, de akkor az meg milyen? Egész nap főznek? Hát az elég uncsi lehet. Nem az? Hát nem tudom, te tudod. Mi, hogy minden főzésnek van egy-egy kerettörténete? Furcsa, de nem rossz ötlet, most, hogy mondod. Mi, hogy az unokahúgaid éjjel-nappal ezt nézik? Na, ez azért már mégiscsak túlzás.

Samu (Varga Laura)

Először csak egy kósza ötlet volt, hogy vegyünk egy új kutyát. De mint kiderült aztán, a tenyésztő már nem fog többet tenyészteni, úgyhogy csak ez az utolsó három darab kiskutya maradt.

Vagyok, aki vagyok (Szabó Panna)

Van személyazonosságom, hurrá! Vagyis, talán eddig is voltam valaki a hatalmas gépezetben, amit az annál is hatalmasabb mamlasz óriás, a kukoricacső ember irányít, de a lényeg: hogy van személyim. Jó, pontosabban még nincs, csak három hét múlva lesz meg.

Álomjányok (Kajos Rebeka)

Három lány, egy énekverseny. Így kezdődött... Ők voltak a The Dreamettes, Effie, az énekesnő és a két vokálos.

A világ végén (Zsin Ágnes)

Igen, most már én is tagja vagyok azoknak, akik túl vannak 3 Karib tenger kalózain. Túléltem 3 órát a moziteremben, párszor ugyan körbenézve az unalmas csaták közepette, hogy vajon én vagyok-e az egyetlen, aki ezt nem nagyon élvezi.

Ki kivel van? (Körösi Lili)

Az emberi kíváncsiság határtalan. Még azokat a filmeket is megnézzük, amiknek kritikái alapján nem várható, hogy az elkövetkező közel három órában egy jó filmet fogunk látni.

Zene és szöveg (Baranyai Brigitta)

Amikor először láttam a filmajánlót, azt gondoltam: ezt muszáj megnéznem. Aztán ez a hirtelen jött érdeklődés a következő egy hónapban eléggé elhalt bennem. De váratlanul jött a lehetőség, hogy megnézzem, és azt mondtam: már csak Hugh Grant miatt is megéri elmenni.

Valóságos reality (Szabó Panna)

Na, ez úgy van az én meglátásom szerint, hogy vagyunk mi: emberek. Sokan vagyunk; ebből a sokból vannak, akiket ismerünk, és vannak, akiket nem. Ez mindenki számára világos, ám vannak olyan emberek, akik mindenáron meg akarják ismertetni magukat a többiekkel. És akkor itt jönnek képbe a valóságshow-k...

Pókember 3 (Sztripszky Hanna)

Nem is értem, minek nézem meg a filmek második-harmadik részeit, hiszen szinte biztos, hogy rossz lesz.

Táncok a Tavaszi Fesztiválon (Varga Laura)

Sok spárga, ugrálás és ülőtartás (azt hiszem, ez a neve, de lehet hogy nem).

By Alföldi (Harle Vivi)

Azt mondják, Shakespeare darabjai hatalmas szabadságot adnak a rendezőnek. Persze a megannyi feldolgozás tényleg megannyi szempont szerint mutatja be William műveit.

Névnapi ABC

Gerle Kata limerickjei

Úszó vb eredmények (Horváth Dóra)

Ha valaki a TV-t kapcsolgatta március vége felé, a sportadókon többnyire a Melbourne-i vizes világbajnokságot találta.