54. szám 2007. június

Táncok a Tavaszi Fesztiválon

Az első sorban ültem, ennél jobb helyem nem is lehetett volna. Ugyan valami miatt nagyon sokat kellett várni arra, hogy elkezdődjön, de nagy sokára végül felismertem két barátnőmet a színpadon. Egy jó gyors számot választottak, amihez nagyon illett az aerobic. Sok spárga, ugrálás és ülőtartás (azt hiszem, ez a neve, de lehet hogy nem). Sajnos valami félreértés miatt nem tudták befejezni az előadást, mert a zenét még idő előtt kikapcsolták. Ezután egy teljesen más műfaj következett: a kortárstánc. Az elején senki sem tudta, hogy mi fog kisülni az alma- illetve banánzabálásból, de aztán egy nagyon érdekes és néhány nehezebb mozdulattal fűszerezett előadást láthattunk. Ezután ismét egy évfolyamtársamat láthattam a színpadon szerepelni a tánccsoportjával együtt. Betöltve az egész színpadot táncoltak határozott karmozdulatokkal. Majd végül jött a néptánc. Az elején még nem táncoltak olyan gyorsan, de a közepe felé jött egy olyan fordulópont, ahol a fiúk annyira pörögtek a lányokkal, hogy azok szinte szálltak. Ez után a szédítő rész után jött a szerintem mindenki számára ismerős csizmás rész, ahol a fiúk rácsaptak a csizmájukra. Megjegyzem, ugye van az a mondás, hogy mindenki magából indul ki. Nos, összevetve az összes táncot, nekem azért tetszettek, mert a legtöbben volt olyan, amit én nem tudtam volna megcsinálni. Kezdve ott, hogy én nem tudok spárgázni, a hátrabukfenctől meg egyenesen rettegek…

Varga Laura
fotó: AKG fotó alkotó