54. szám 2007. június
Vagyok, aki vagyok!
Van személyazonosságom, hurrá! Vagyis, talán eddig is voltam valaki a hatalmas gépezetben, amit az annál is hatalmasabb mamlasz óriás, a kukoricacső ember irányít, de a lényeg: hogy van személyim. Jó, pontosabban még nincs, csak három hét múlva lesz meg. Ám ennek rögös az útja a mi fent említett gépezetünkben.
Elsőnek
ugyebár ott az okmányiroda, ahová most már – szerencsére – az internet
segítségével előre is lehet időpontot foglalni, persze csak akkor, ha a
képernyőn megjelenő ákom-bákomokat jelszóvá alakítod. (Rejtett IQ-teszt, a
továbbiakban kiderül, hogy végeztem!) Mostantól már csak várjuk a nagy nap
elérkeztét, és persze mikor elérkezik, el is megyünk. Ha pedig már önnön
személyem igazolókártyájáért megyek, az a minimum, hogy önnön magam járulok el
érte a Polgármesteri Hivatalba. Nagy bánatomra az előbb említett internetes
foglalás miatt nem kellett nyomkodnom a sorszámosztó automatát, helyette kaptam
papírcetlit a kicsit-lassú-kicsit-unott nénitől. Majd vártam, szerencsére csak
keveset kellett (pedig hogy szerettem volna még izgulni!). Bent a második néni
színe elé járultam; az embernek persze otthon jól a szájába rágják, mit kell
mondani, de mégis olyan könnyű elrontani. No nem mintha a bürokrácia képviselője
a topon lenne: „Személyigazolvány? Igen! Elvesztetted? Nem, ez az első, és
lakcímkártya is kellene. Miért, azt is elvesztetted?” Majd az igazolványkészítés
legkritikusabb pontja: a fénykép! Betűkkel leírhatatlan borzalom… de erről én
tehetek, pontosabban a fejem! Harmadik próbálkozásra sikerült, már amennyire azt
a csodadolgot sikerként lehet elkönyvelni. Az első kettő elvetésében még az
ügyintéző is egyetértett. Ezek után posta, vissza, majd megint várakozás, most
már nincs miért izgulni, aggódni, tehát sokkal tovább kell ücsörögni, mint
előtte. Ezalatt befutnak más ügyfelek is: család három gyerekkel, a legkisebbnek
útlevél kell, anyuka idegei pattanásig feszülve (lassan nekem is tőle). Közben
arra gondolok, ha már most ilyen idegőrlő a helyzet, mi lesz, ha használják is
azt az útlevelet, és teszem azt családi vakációra mennek? De ez már nem az én
gondom, bejutok, kapom az utasítást: nézd át és írd alá! Jó, de hol? Hát nem tök
mindegy? Leszek, vagyok! Voltam?