55. szám 2007. október

Angliában voltunk

A hetedik évfolyammal (és még másokkal) nyáron, július elején Angliába kirándultunk. Elsősorban nyelvtanulás volt a cél, de ha már ott voltunk, megnéztünk ezt-azt.

Mikor a sok buszozás után végre Bidefordba értünk (persze előtte megálltunk néhány városban, pl. Brugge-ben is), megismerkedtünk a fogadó családunkkal. Mi hárman laktunk egy családnál, akik aranyosak voltak, és a szobánkban micimackós volt a tapéta. A tanórákat három tanár tartotta, minket pedig nyelvi tudás szerint három csoportba osztottak. Délelőttönként három óra tanítás volt. Amikor első nap egy Viktor nevű tanár úr egy kis késéssel, de beszaladt az órára, meglepődtünk, mert egy Queen-számot tanultunk meg. Aztán, amikor éppen nem énekeltünk, magyarul tanítottuk, vagy pedig azt mondta, hogy „Sziget Fesztivál!” A többi tanáron mindig elég sokat nevettünk. Az egyik volt az idegenvezetőnk is, és mindig vagy azt kiabálta, hogy „this way!” Vagy azt, hogy „quickly, please!” A másik tanárt Luise-nak hívták, és az óráján vagy jógáztunk, vagy egy társkereső programot elemeztünk. Délutánonként mindig máshova mentünk, igyekeztek minél több dolgot megmutatni nekünk Angliából. Többek közt egy csúszdaparkban is jártunk, ahol olyan csúszda is volt, ami függőlegesen állt, és volt egy hullámvasút is, amit aznap nyitottak meg, ezért este benne voltak néhányan a TV-ben. Kétszer voltunk egész napos kiránduláson, egyszer a Tintagelben, ahol először egy régi templomot és egy temetőt néztünk meg, majd sétáltunk, és az óceánba benyúló félszigetre másztunk fel, ami nagyon tetszett. A második egész napos kirándulásunk Boscastle-be és Clovellybe vezetett. Clovelly egy pici falu, ami egy hegyoldalban áll. Arról híres, hogy autók még ma sem járhatnak ott, hanem ha a helyiek vesznek valami nehezebb tárgyat, különböző szánokon vagy szamarakon viszik föl ezeket. A falu vége az óceánba nyúlik be. Lynton and Lynmouthot is megnéztük. Ez egy kis város, és azért van két neve, mer két részből áll. A felső része Lynton, az alsó Lynmouth, középen pedig egy ösvény van, de azért kocsival is le lehet menni, csak kerülővel. Aki pedig gyalogosan akar az alsó részről a fölsőre jutni, de hegymászás nélkül, egy vízzel hajtott siklót használhat. Az óceánban is tudtunk kétszer fürdeni.

Az utolsó bidefordi reggelen, miután elköszöntünk a családtól és bepakoltunk a buszba, London felé indultunk. Pár órás buszút után megérkeztünk Londonba, ahol nem a szállásra mentünk először, hanem London belvárosát néztük meg, átsétáltunk a Tower Bridgen, hajókáztunk a Temzén és sétáltunk a Temze mellett, ahol megnéztük a London Eye-t, amire sajnos nem ültünk föl. A Big Bent is láttuk. Amikor megérkeztünk a szállásra, a kedvünk egy kicsit rosszabb lett, mert kiderült, hogy eléggé színvonaltalan. Nyolcan voltunk egy szobában, ami nagyon-nagyon kicsi volt, és az emeletes ágyak is elég hangosak voltak, szóval akik fönt aludtak, meg se mozdulhattak, hogy ne nyikorogjon az ágyuk. Másnap folytattuk városnéző utunkat, megnéztük a Buckingham palota előtti őrségváltást és a National History múzeumot, de azért egy kis vásárlásra is jutott idő az Oxford Streeten. Este a szálláson Iván tanár úr gitározott és énekeltünk, néhányan focit néztek. Másnap reggel bepakoltunk a buszba és hazaindultunk.

Faragó Johanna

képek a kirándulásról: www.akg.hu/anglia/2007