55. szám 2007. október
Felszállok a négyes-hatosra
Megjött a villamos. Nagy tömeg, tolakodás, van-e szabad hely, leüljek-e vagy leül más. Végre sikerült feljutnom és megállnom egy jó helyen. Mentünk pár megállót, egyre kevesebben voltak, egyre több lett a hely. Már két megálló óta van egy szabad hely, senki nem ült le, gondoltam leülök. Még egy pár megálló, és a Nyugati térhez értünk. Sok ember felszállt, az én székem mellé állt egy öreg néni, meg egy valamivel fiatalabb hölgy. Sokat gondolkoztam, hogy felajánljam-e a helyem, mert lehet, hogy megsértődik, hogy öregnek nézem, de végül elindult a villamos, én meg megkérdeztem a fiatalabbikat, mert ő közelebb volt, hogy le szeretne-e ülni. Ő kedvesen megköszönte, és azt mondta, hogy inkább áll. Az öregebbik néni hallotta párbeszédünket, és mosolyogva mondta, hogy milyen kevesen adják át manapság a helyüket az öregebbeknek. Akkor eszembe jutott, hogy esetleg ő le akar ülni, ezért tőle is megkérdeztem, de ő sem fogadta el, mert a következő megállóban leszállt. Elgondolkoztam azon, hogy azért nem adják-e át a helyüket manapság, mert udvariatlanok, vagy azért, mert néha nagyon nehéz eldönteni, hogy az épp mellettem álló idősebb már abba a kategóriába tartozik, hogy átadjam-e a helyem, vagy megsértődik, esetleg nem hallja és engem néznek bolondnak, mert egy idegennek próbálok beszélni, aki észre se vesz. Végül megérkeztem a végállomásra, leszálltam és siettem tovább.
Szabad préda