55. szám 2007. október

9.-es termtud. tábor

Csak eljött az a bizonyos szombat reggel: még gyorsan bedobáltam néhány cuccot a bőröndömbe, hogy aztán beülve apa mellé az autóba, azon bosszankodhassak, hogy mit hagytam otthon. Megérkeztünk a pályaudvarra, és megláttam a már közel két hónapja nem látott évfolyamtársaimat, no meg a patrónusokat. Mindenki üdvözlő szónoklatát adta elő barátainak, aztán a patrónusok nyomában felszálltunk a vonatra. Már jó pár órája a síneket róttuk, amikor végre a tanárok bejelentették, megérkeztünk Gyenesdiásra, 9.-es nyitótáborunk helyszínére. Vidáman baktattunk a szállásunkra, és elégedetten konstatáltuk, hogy se rozsda nem található az ágy lábán, se csótány a szekrényben, sőt, határozottan otthonos kis lakosztályt tudhattunk magunkénak – habár a mérce nem volt olyan magas. Marsi tanár úr előadásából megtudhattuk, hogy a táborban mindenféle programokra kell feliratkoznunk, hogy az ezekre kapott pontok alapján megkapjuk a jól megérdemelt jegyünket. Az első, amire feliratkoztam, az a GPS volt. Itt kaptunk jó pár oldal információt a GPS működéséről, történetéről, fajtáiról, na meg persze útmutatót a használatáról, és elvégeztük a vele kapcsolatos feladatokat. Aznap már csak a vacsora várt minket, ami személy szerint nekem annyira nem ízlett, de hát ez ízlés kérdése. Vasárnap mindenki örömére nekivágtunk a nagy túrának. Kis vezetőink segítségével eljutottunk jó néhány kilátóba, ahova mindenki kénye-kedve szerint felmászhatott, hogy megcsodálhassa a szép kilátást. Aznap olyan energikusak voltunk, hogy a túrán egyáltalán nem fáradtunk el, hát kerestünk valami egyebet, ami igénybe veszi egekbe törő energiánkat. A választásunk végül a strandolásra esett. Gyorsan felvettük a fürdőruhánkat, és kedvtelve baktattunk le hazánk legnagyobb tavára, a Balatonra. Marsi tanár úr megnyugtatott minket, hogy a víz itt Keszthelyen a legszennyezettebb, így még vidámabban pancsoltunk a vízben. Még elindultunk egy kis éjszakai kiruccanásra, és ismét meglátogattuk a legközelebb eső kilátót.

A hétfői ébredésünk sajnos túl koraira sikerült, és az esti túra is csökkentette alvásunk óraszámát, így kissé kómásan öltöztünk fel és szálltunk fel a buszra, ami elvitt minket a madárlesre. Miután madárlesvezetőnket megtaláltuk, egy távcsővel megrakodva sétálni indultunk. Néha megálltunk, hogy a távcsővel közelebbről is megcsodálhassuk a madárkákat, amihez egy kis magyarázatot is kaptunk vezetőnktől. Ezután folytattuk utunkat egészen a bivalyrezervátumig. Tudom, hogy elég béna dolog, de én egy bivalyt sem láttam, csak a dagonyáját, meg az információs táblákat… jellemző. Sutty, kitöltöttük a feladatlapot, és pár óra múlva már ismét fürdőruhában bandukoltunk lefelé a Balatonra, ahol mi lelkesen készültünk elsajátítani a vízi mentés alapjait. Marsi tanár úr nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy hogyan meneküljünk el sikeresen a fuldokló elől, ha netán ő annyira örülne nekünk, hogy elkezdene a víz alá tuszkolni bennünket. A vége felé már jócskán elkezdtünk fázni, így örültünk, amikor végre elengedett minket. Dideregve bár, de hazaértünk, majd a vacsora után ágyba bújtunk. Kedden ismét egy buszos kirándulásra szántuk el magunkat, ahol a Balaton-felvidék világát készültünk megismerni. Első utunk egy háziállatokkal teli farmra vezetett, majd egy kisebb hegyet kellett megmásznunk, hogy felérve a kilátást szemlélhessük. Az itt kapott feladatlap kitöltése komoly gondot okozott, mivel az eső elkezdett zuhogni, de persze egy idő után abbamaradt, és be tudtuk fejezni a feladatokat. Utoljára még egy sétára indultunk, aminek úticélja egy kőtenger volt. Nekem nagyon tetszett, vittem volna egyet haza magamnak is, de nem fért volna be a bőröndömbe, úgyhogy inkább csak felmásztam rá. Az utazásunk kicsit elhúzódott, úgyhogy késve érkeztünk meg az ebédre. Szükségünk is volt az energiánkra, mivel bizonyítanunk kellett a 10.-esekkel szemben. Mindenféle érdekes feladat volt, és én sokat gondolkoztam azon, hogy a termtud. tanárok vajon ezeket nagy unatkozásukban találhatták-e ki, vagy pedig ott helyben. Persze az sincs kizárva, hogy hosszú órákat töltöttek a feladatok kiötlésével… Ettől eltekintve jót szórakoztam a feladatokon, amit egy partizán zárt le. Végül még megkaptuk a tábori utolsó feladatunkat, ami egy matiné elkészítése volt, egy monda alapján. Az előadásokra csak reggel került sor, előtte még várt ránk a csibevetélkedő. Nagy meglepetésünkre a Szűcs csibe elérte a negyedik helyezést! Na igen, akkora üdvrivalgást még az első helyezettek sem produkáltak. Ezután volt egy kis szabadidőnk, amit főleg hülyüléssel töltöttünk, és ki-ki segített az esti bográcsozásban vagy a kókuszgolyó készítésében (sajnos az utolsók már „kókusztalanra” sikerültek, a kókuszreszelék hiánya miatt). Nemsokára elkészült a kaja, amit a tanárok oly buzgón készítettek, majd mindenki jóízűen befalta a salátát és a pulykahúst. A fincsi kaja után még lett volna kedvem egy kicsit tengeni-lengeni, de sajnos Harsi ágyba parancsolt minket. Utolsó nap, azaz szerdán már csak az előadások maradtak hátra. A fő attrakciók a matinék közül kerültek ki, no meg nagy sikert aratott a videó is, amit néhány évfolyamtársunk rakott össze. Eljött hát az ideje, hogy szedelőzködni kezdjünk, majd az esősre sikerült ebéd után hazaindultunk.

Varga Laura
fotók: Szabó Panna, Sztripszky Hanna