55. szám 2007. október
Utazás a középkorba
Nyár volt, jó volt, gyorsan elmúlt. Augusztus közepéig a témahétről és az évfolyam kilencven százalékáról semmit sem tudtam. Egyik nap postán érkezett egy levél, aminek feladója Alter Károly király volt. Kibontottam, elolvastam, reagáltam: Mi?! „Élet a középkorban” témahét. Az egészhez semmi kedvem sem volt, kézműves foglalkozások meg ilyenek… Féltem az első év eleji témahéttől, mert tudtam, hogy nem lesz nyitótábor feelingje, hiszen ez egy témahét! Végül is mindegy volt, hogy akartam-e, vagy nem, menni kellett és kész.
Tehát augusztus 27-én a Déliben találkoztunk. Az évfolyamot egyből kiszúrtam a nagy tömegben, és akkor egy kicsit több kedvet kaptam az egészhez, talán a sok mosolygó arc miatt. A vonaton a kalauz szerintem háromszor annyi időt töltött a mi kocsinkban, mint a többiekében együttvéve, azért, hogy vigyázzon a gyorsvonat egyébként sem túl tiszta üléshuzatára, mivel mindenkinek felkívánkozott a lába cipőstül az ülésre.
Aztán megérkeztünk Egervárra. A szállás egy várban volt. Azt mondták, hogy minden szobának lesz külön fürdőszobája 2-3 zuhannyal. Volt is… Csak nem volt köztük válaszfal, tehát a megszokott stoppolgatás sem maradt el azért, hogy időben le tudjunk fürdeni. Ha netán valakinek nem maradt ideje este lefürdeni, a reggeli alvásából elbukott fél órát.
A kaja viszonylag jó volt, de a mennyisége minimális. Az első pizzarendelés után megtiltották, hogy még egyszer valaki kaját hozasson, ennek ellenére voltak olyanok, akiket a gyomruk mégis e bűnös tett elkövetésére kényszerített. Kisebb bonyodalom lett belőle, és a végén a pizzázók még azt a szándékukat is elárulták, hogy mire lettek volna képesek ezért a pizzáért: kábé 8 lepedőt összecsomóztak, hogy majd azon ereszkednek le „a megmentőért”.
A tábor amúgy sokszínű volt: kézműves foglalkozások, versírás, előadások, színdarabok készítése, tánc, ilyenek. Sajnos nem volt semmilyen sportolási lehetőség, füves terület vagy bármi más.
Lényegében jó volt, hiszen sok hülyeségre vagyunk képesek így együtt. Egy dolog biztos: nem tértem haza negatív élményekkel, és olyan „minden oké” érzéssel kezdtem el a 2. évemet az AKG-ban.