55. szám 2007. október
Mese, labor, énekkar
alkotók az AKG-ban
Az élet néha még az AKG-ban se könnyű. A problémák közé tartozik az alkotókörök megválasztása, és persze az is, hogyan járunk el rájuk. Hiszen nem egyszer láttam már órájára rohanó, szétszórt diákot a folyosón, és olyanokkal is akadt dolgom, akik tíz alkotóra jártak, és elég bonyolult órarendjük volt. És nem is csoda, hogy ez így van. Ugyanis órarendet összeállítani az AKG-ban embert próbáló, már-már lehetetlen feladat.
Nálunk tavaly május felé kezdődött el az őrület. Akkor tették ki a patrónusok a faliújságra a jövőre meghirdetett alkotóköröket, és kis közös terünk e részét az első napokban elárasztotta a sok érdeklődő tavalyi hetedikes – azaz a mi évfolyamunk. Pár nap múlva már lecsengett a dolog, addigra már csak néhány tanácstalan diák maradt, és több évfolyamtársamnak is az motoszkált a fejében, hogy vajon mire is menjen a sok foglalkozás közül.
Én a magam részéről hét alkotóra jelentkeztem, ezzel – azt hiszem – megdöntöttem az évfolyamrekordot. Eredetileg kevesebb volt, de végül nem tudtam ellenállni a sok szakkörnek. Kielégíthetetlen kíváncsiságom legyőzte realitásérzékemet, bár arról még fogalmam se volt, miként fogok eljárni az órákra. Már a patrónusom is aggódni kezdett, hogy nehogy túlterheljem magam, és arra is felkészített, hogy valószínűleg nem tudok majd minden kiválasztott alkotókörre eljárni. Ebbe akkor még inkább nem is gondoltam bele, és azt mondtam magamban, hogy néhány hónap múlva úgyis kiderül.
Aztán eljött az új tanév első hete is. Bizony, nyolcadikos lettem! De ezzel együtt járt több kényelmetlen dolog is, például megszervezni az órarendet és kiejteni azokat a dolgokat, amik már nem férnek be. Már az első napokban kezdett kikristályosodni, hogy nem lesz elég időm a sok órára. De még reménykedtem, hátha át lehet tenni, vagy a megbeszélésen átszervezni, ám ez nem sikerült.
Az első hét után kissé csalódott is voltam, mert rájöttem, hogy ez tényleg nem működik. Így aztán két hét, egy kis rohangálás és néhány kellemetlen élmény után megmaradt öt alkotóm az eredetileg felvett hétből. A végleges órarendem még most, a harmadik héten sem alakult ki teljesen, de remélem, hogy drasztikus változások már nem lesznek. Bízom benne, hogy jövőre nem lesz már ilyen nehéz, bár néhány felsőbbéves történeteit hallva ez nem túl valószínű. De addig még van egy év, még sok minden vár rám, és rengeteg dolog változhat is. Talán.