55. szám 2007. október
Nomád tábor 2007
„Mit toltok srácok?”
Jeee! Újra eljött a várva várt két hét, ott, ahol nem kell fürödni, hétkor van ebéd és több száz motorossal találkozhatsz! Jól hangzik, ugye? Én ott voltam... És most elmesélem...
A
nomád feeling lassan jön, de aztán úgy berobban, hogy két hétig elkergetni sem
lehet. A tábor mindig a portyával kezdődik, akár akarod, akár nem. Csak akkor
vagy valaki, ha végigcsinálod! Két napig menetelünk a pusztában, persze teljesen
értelmetlenül, hiszen az első napi túrán igyekszünk minél távolabb kerülni a
tábortól, azért, hogy másnap legyen mit visszajönni. Persze ez szakmai titok!
Most nyáron azonban annyira jól sikerült ez a taktika, hogy második nap csak
este kilenc körül értünk a táborba, közben elhagytunk néhány hetedikest,
kevesebb lett pár nyolcadikossal, de végül megérkeztünk.
Gulyásleves volt vacsorára, ami szintén régi jó szokás. Vacsora alatt nem állhatsz fel, nem késhetsz róla, nem ehetsz, amíg azt nem mondják: „Jó étvágyat”. Kemény, ha az ember nagyon éhes, de hát ez is hagyomány.
A tábort magát úgy kell elképzelni, hogy körben állnak a sátrak, van egy konyha- és étkezősátor, kicsit távolabb a WC és a „zuhanyzósátor” (lavór a konyha mellett). Nagy katonai sátrakban lakunk sátranként kb. 8-an, bár a sátorlétszám nőhet az idő elteltével… A tábortól kicsit távolabb fut a műút, ahova engedély nélkül nem szabad kilépni, de néha mégis muszáj, hiszen csak így jutsz el a forráshoz, a tóhoz, a Tó büféhez és végül a zuhanyzóhoz, távolsági sorrendben. Van egy keretjáték, négy csoport, feladatok, mókák és a tómenet (lásd út). Ennyit tehát általánosságban, és most pedig jöjjön, hogy miről is szólt idén a tábor:
Katona,
Kutató, Kereskedő, Kalóz. Csodás hajóikkal útra keltek és összetalálkoztak egy
kikötői kocsmában. Rengeteg sziget vár felfedezésre a környéken… És ők mindenről
tudni akarnak! A katonák királynőjüket szállítják, talán épp egy új királyság
felé, a kutatók mindent alaposan átvizsgálnak és elemeznek, hisz új, idáig
ismeretlen környéken járhatnak. A kereskedők, nos, ők csupán egy nagy teli
pénzeszsáknak tekintik a rengeteg új munkaerőt és a rejtett kincseket. A kalózok
a vizeken fosztogatnak és néha kikötnek, titkos kincses raktáraiknál vagy új
pénzforrás reményében. Furcsa és félelmetes állatokkal, növényekkel találkoznak,
mint például a gaz Ara-nyeső vagy épp a Liliom-tipró. De túlélik és megnézik a
szigeteket, ideje továbbállni, gondolják, és elhajóznak.
A valóságban is elbúcsúztunk sok táborszervezőtől, csak ők autóval mentek el. Ezután mindenféle keretjáték nélkül (vagy azzal) folytattuk tovább. Rohangásztunk éjszakánként pici kis zsírkrétákért, vagy háborúztunk a nagy mezőkön át, vizsgáztattuk egymást és magunkat, avattunk és avatva lettünk, búcsúztunk és vonatoztunk…
A nomádnak számomra akkor jön el a vége, amikor már egy ruhámon sem érzem a szalmazsák semmivel össze nem téveszthető „illatát”.