55. szám 2007. október Nomád tábor 2007„Mit toltok srácok?”Jeee! Újra eljött a várva várt két hét, ott, ahol nem kell fürödni, hétkor van ebéd és több száz motorossal találkozhatsz! Jól hangzik, ugye? Én ott voltam... És most elmesélem...
Gulyásleves volt vacsorára, ami szintén régi jó szokás. Vacsora alatt nem állhatsz fel, nem késhetsz róla, nem ehetsz, amíg azt nem mondják: „Jó étvágyat”. Kemény, ha az ember nagyon éhes, de hát ez is hagyomány. A tábort magát úgy kell elképzelni, hogy körben állnak a sátrak, van egy konyha- és étkezősátor, kicsit távolabb a WC és a „zuhanyzósátor” (lavór a konyha mellett). Nagy katonai sátrakban lakunk sátranként kb. 8-an, bár a sátorlétszám nőhet az idő elteltével… A tábortól kicsit távolabb fut a műút, ahova engedély nélkül nem szabad kilépni, de néha mégis muszáj, hiszen csak így jutsz el a forráshoz, a tóhoz, a Tó büféhez és végül a zuhanyzóhoz, távolsági sorrendben. Van egy keretjáték, négy csoport, feladatok, mókák és a tómenet (lásd út). Ennyit tehát általánosságban, és most pedig jöjjön, hogy miről is szólt idén a tábor:
A valóságban is elbúcsúztunk sok táborszervezőtől, csak ők autóval mentek el. Ezután mindenféle keretjáték nélkül (vagy azzal) folytattuk tovább. Rohangásztunk éjszakánként pici kis zsírkrétákért, vagy háborúztunk a nagy mezőkön át, vizsgáztattuk egymást és magunkat, avattunk és avatva lettünk, búcsúztunk és vonatoztunk… A nomádnak számomra akkor jön el a vége, amikor már egy ruhámon sem érzem a szalmazsák semmivel össze nem téveszthető „illatát”. |