55. szám 2007. október
Meghalt a „magas C koronázatlan királya”
Luciano Pavarotti 1935-2007
Luciano Pavarotti hetvenkét esztendős korában hunyt el modenai otthonában szeptember 6-án. Pavarotti vérbeli olasz férfi, nemcsak zseniális énekes, hanem az életet végletekig szerető, különleges ember volt. Pályatársai nyilatkozták, hogy a jó Isten csókot lehelt Luciano hangszálaira.
Egy
szeptemberi napon volt az első Szubjektív megbeszélésünk, ahol azt a feladatot
kaptuk, hogy a következő találkozóig mindenki találja ki, hogy miről írna
cikket. Hazafelé a buszon gondolkodtam a lehetséges témákon. Otthon épp a
nagynéném volt vendégségben nálunk, s miután nagy operarajongó, Pavarottiról
beszélgettek. Már évek óta próbálkozik engem is rendszeres operajárásra bírni,
bevallom, nem sok sikerrel. Pavarottit azonban én is nagyon kedvelem, s nagyon
elszomorított halálának híre. Miután elmeséltem, hogy mi történt az első
Szubjektív megbeszélésen, javasolták, hogy írjak megemlékezést a művészről.
Apámnak nagy CD-gyűjteménye van, sok komolyzene is, ami eddig nem nagyon érdekelt, de most meghallgattam pár felvételt Pavarottitól, s mondhatom, hogy engem is nagyon megragadott az a hihetetlen könnyedség, ahogy énekelt. A három tenor CD-je pedig kifejezetten tetszett, és meggyőződésem, hogy ők hárman nagyon sokat tettek azért, hogy a komolyzenét megkedveltessék a mai fiatalokkal szerte a világon.
Vele kapcsolatban egy kora nyári zenei élményem jut eszembe. Az egyik barátom édesapja a Honvéd Férfikarban énekel, s meghívtak bennünket a Művészetek Palotájában tartott koncertjükre. Ígérte, hogy nemcsak kórusművek lesznek, hanem sok egyéb más is, de lesz meglepi is. Tényleg nagyon szórakoztató és egyben remek zenei élmény volt a koncert, sok vendégművésszel. Egyszer csak kivált a kórusból három tag, és pár lépéssel előrejöttek.
Mikor az egyik előhúzott a zsebéből egy óriási fehér lepedőt – ami a már-már legendássá vált kendőt helyettesítette –, mindjárt tudtuk, hogy ez a meglepi: a három tenor paródiája. Nemcsak külsőségekben, hanem hangban is nagyot alakítottak, s mi természetesen vastapssal jutalmaztuk előadásukat.