55. szám 2007. október
Ave, játékos!
Rome: Total War
Ha már írok, akkor komputer. Ha komputer, akkor stratégia. Ha stratégia, akkor Rome: Total War! Valahogy így jutottam arra a döntésre, hogy erről a játékról írok. A nagy hírű Total War-sorozat egyik gyöngyszemét fogom alább bemutatni – remélve, hogy utána mind többen és többen hajtanak majd az imperátori címre.
A
játék hangulata engem már akkor megcsapott, amikor az intrót néztem. Arra
gondoltam: Ez lesz régi kedvencem, az Army Men: RTS utódja szívemnek stratégiai
játékok részére félretett kis kamrácskájában. Ez a gondolat tovább erősödött,
amikor beindítottam a játékot. Ne feledjük, ez már egy jó pár éves játék, és
azóta kijött két kiegészítő és a Medieval: Total War is. De még mindig remekül
néz ki a játék, legalábbis sokkal színvonalasabb a grafikája, mint a 2-3 évvel
utána kijött, borzasztóra sikeredett Rise and Fall-é.
Adott alaphelyzetként három római család és a pöffeszkedő Szenátus. Célunk ugye az, hogy hihetetlenül megalomán és gonosz módon kiépítsünk egy hatalmas birodalmat. Ez eddig sem könnyű. Csakhogy ott van a másik két római család is, akik folyamatosan terjeszkednek, nem beszélve a gallokról, britekről, szeleukidákról, karthágóiakról, görögökről, makedónokról és egy csomó más elzüllött, barbár népről.
A Szenátus is idegesít majd minket. Jogukban áll minket törvényen kívül helyezni, idióta feladataikat velünk teljesíttetni, vagy családfőnket öngyilkosságra felszólítani. Úgyhogy amikor a császári cím érdekében elvetjük a kockát és szembefordulunk a másik két római családdal, első dolgunk lészen majd a Rómában székelő Szenátus legyőzése.
Na, ha Róma szóba került: provinciák. Minden provinciát egy település jelképez (persze nem egy Hispánia méretű, hanem olyasmi, mint mondjuk Transzgallia), és ha a települést megszereztük (elfoglaltuk, megvettük), akkor miénk a provincia. 50 ilyet kell elfoglalnunk, köztük Rómát magát is.
A városokat vezetni kell – ez ugye természetes? Építenünk kell mindenféle épületet, az adó szintjét is kell állítgatni, egységeket kell termelni stb.
Ha
nincsen kormányzó (ez a frakciónkból egy családtag), akkor a 0-ák és 1-ek fogják
meghatározni a város életét, bár néha belekontárkodhatunk az egységtermelésbe és
az építkezésbe.
És ami a játék kulcspontja: a csaták! Ebben a sorozatban ugyebár le is lehet játszani a csatákat (az Europa Universalis sorozatban például nem). De nem kötelező, ezt is rá lehet bízni az MI-re (mesterséges intelligencia), ami kidob egy általában reális eredményt. Csak velünk ellentétben a gép nem igazán vigyáz a generálisokra, akiket ilyenkor extra veszély fenyeget. Ha elestek (vagy nem is voltak), akkor egy kapitány fogja irányítani a sereget. Szegény szerencsétlen kapitányunk csupán plusz egy katona lesz – amennyiben van a seregben lovasság, akkor oda megy.
A generálisoknak/kapitányoknak van egy harci kürtjük, amivel a menekülő egységeket valamennyire vissza lehet hívni a csatába. Az egyetlen baj az, hogy ha egy kapitány olyan egységhez kerül, aminek már van speciális tulajdonsága, akkor a kürt számunkra elveszik. Ha nagyon jól harcol a kapitány, a program felajánlja neked az örökbefogadásának lehetőségét. Érdemes elfogadni.
A generálisok mindig egy nehézlovassági egység élén állnak, és egy seregben több generális is lehet – de csak egynél lesz harci kürt. Apropó generális. Ők a család tagjai, különböző kísérőkkel és jellemvonásokkal. Kormányzókká válnak egy településen, és bármikor kinevezhetik őket szenátusi posztokra.
Előre hát, játékosok! Előre az ókori világ uralmáért!