55. szám 2007. október
Új diák az AKG-ban
Nem hittem volna, hogy ez velem is megtörténhet. Minden olyan hirtelen jött. Még fel sem fogtam, hogy mi történik velem, és máris egy teljesen más világba csöppentem. Ilyet még ezelőtt csak filmekben láttam, ahol úgy tűnik, hogy a főhősnek minden jól megy, és úgy tesz az új iskolájában, mintha mindig is oda járt volna. De a való életben ez teljesen másképp működik. Valójában semmi sem megy ilyen egyszerűen. Először is el kell szakadni a régi megszokott rendszertől és a barátoktól, ami nekem először nagyon nehezen ment. De ami még ennél is nehezebb, az az első nap az új suliban. Nos, hát igen. Biztos már sokan érezték az ezzel járó izgalmat és félelmet, mikor idejöttek. Furcsa volt először bejönni, mivel itt már mindenki ismert mindenkit, és féltem attól, hogy engem hogy fognak elfogadni. Mikor mindenkinek mosolyogtam, de belül rettegtem. Fogalmam sem volt, hogy vajon mit gondolnak rólam, szimpatikus vagyok-e nekik. Ilyen helyzetekben az ember megpróbálja a legjobb formáját hozni, mivel az első benyomás sokat számít. Nekem ez az idegesség miatt nem nagyon ment. A következő megpróbáltatást a tanórák számomra újszerű rendszere jelentette. Ami még várt rám, az az iskola felfedezése volt. Mondjuk ez jelentette a legkisebb megpróbáltatást, hála a többieknek, akik mindig mindenben segítettek, amiért nagyon hálás vagyok. És hogy mindezt a változást minek köszönhetem? Egyetlen telefonnak. Furcsa, hogy egy ilyen apró dolog hogy meg tudja változtatni egy ember életét. Azon a reggelen, mikor először léptem át az AKG küszöbét, egy teljesen új fejezet nyílt az életemben. Sok mindennek vége szakadt, és sok minden elkezdődött. És most, ahogy telik az idő, már kezdek megszokni mindent; ami először furcsa volt, az már nem az. Eleinte szomorú voltam, hogy ott kell hagynom a régi sulimat, de ugyanakkor örültem, hogy ide jöhetek. Ma már tudom, hogy ez az elszakadás nem tart örökké. Ez is csak egy kis megpróbáltatás az életben, aminél még lesz sokkal nagyobb és nehezebb is. Lesz majd még nagyobb változás is, ami elől nem szabad meghátrálni, hanem bátran előre kell nézni, mert akkor minden könnyebb, ha nem ragadunk le a múltnál, hanem továbblépünk. Hogy egykori történelemtanárom szavaival éljek: „nem meghalni mész oda, hanem élni” (az AKG-ba). És most jöttem rá, hogy mennyire igaza volt, mert a változást nem úgy kell felfogni, hogy valaminek örökre vége szakadt. Ha tovább akarunk lépni, néha változtatnunk kell a megszokotton. Élni kell az életünket, és a legjobbat kihozni belőle, ha már egyszer megadatott.