56. szám 2007. december

Csibebemutatkozó: Bodonczy csibe

CSIBEMESE

Egyszer volt, hol nem volt, volt sok kedves, aranyos gyerek valahol. Mindegyik keresett valamit, csak nem tudta pontosan, hogy mi is az, amit keres. Aztán a jó szél mind egy helyre fújta őket – egy hatalmas nagy fa alá, amely megvédte őket a csöpörgő esőtől is. És a gyerekek ámulva körbe néztek, hova is csöppentek, kik ezek itt mellettünk.

Kik ültek egymás mellett?

Hát a nevetős, jó humorú, nagyon kedves BUDAHÁZY ANNA, aki már első alkalommal ontotta a vicceket,

aztán a nagyon csendes, a világ dolgaiban tájékozott, a mindenkire és mindenre nagyon figyelő CSERNUS PANNI,

és ott volt HALPERN BENCE, aki okosan kérdezett, remek szójátékokat alkotott, és akiről kiderült rögtön, hogy a komputer nagy ismerője,

és HORN PETI, aki kedves, udvarias és csendes ugyan, de ha elkezd beszélni, akkor hosszú gondolatfüzérekkel ajándékoz meg bennünket,

és a mindig nagyon aktív és nagyon játékos KARVALICS BENCE, aki állandóan Amerikáról mesél

És ki ült még a körben?

Hát KOCSUBEJ ALEXANDER, aki mindenben és mindenkiben a tökéleteset keresi,

s LERNER PÉTER, aki pillanatról pillanatra oldódott fel, és lett egyre virgoncabb, egyre kedvesebb,

a nagyon csendes és megértő PÁPAI DÉNES, aki a növények nagy barátja,

a távoli tájakat, alternatív dolgokat kedvelő, nyitott és érdeklődő SIPOS ROZITA,

az eredeti gondolkodású SÍVÓ BENJÁMIN, aki gyakran ejtette ámulatba ötleteivel a társaságot

és a minden lében kétkanál, örökké virgonckodó SOMFAI MÁRK.

Olyan szép volt ez a reggeli kör, hogy még a nap is kisütött, és elhessegette az esőfelhőket.