56. szám 2007. december
Egy napom Grétivel
A címből nem lehet kitalálni, igazából miről is fog szólni ez a cikk – a kilencedikes témahét egyik részének az élménybeszámolója lesz. Ezen a témahéten sérült emberekkel ismerkedtünk meg.
Voltak, akik siketekhez, vakokhoz vagy értelmi sérültekhez mentek, én a mozgássérültekhez. Engem ez jobban érdekelt, mint a többi, és nagy szerencsémre ebbe a csoportba raktak be patrónusaink. Voltunk kiállításokon, hallgattunk előadásokat, és egy napot is eltöltöttünk a sérült emberekkel. Az én csoportom először egy délutáni napon találkozott a gyerekekkel a diákotthonban, ez a Mexikói úton található (Mozgásjavító Általános Iskola). Az iskola kívülről és belülről is nagyon igényes és szép. Mikor megérkeztünk, bekísértek minket az előadóterembe, és egy jó órát beszélgettünk az igazgató úrral, illetve ő mesélt nekünk az iskoláról. Ezután egy nagyon nehéz feladat várt ránk, ki kellett választanunk egy tanulót, akinek egy napját végigkísérjük. Nekem ez nagyon rossz érzés volt, mert annyi aranyos, kedves tanuló volt ott, hogy egyszerűen nem tudtam választani. De másnap reggelre választanom kellett. Sok embert meg szerettem volna ismerni ez alatt a nap alatt, de nem tudtam úgy, ahogy én szerettem volna, mert egy gyerekre kellett összpontosítanom. Végül meghoztam a döntést, és egy előkészítős, szőke, szemüveges kislányt választottam. Gréti nagyon bájos lányka volt. A reggeli elfogyasztása után elmentünk az első óra terméhez, ami egy tornaterem volt, ugyanis mozgásórával kezdtünk. Gréti osztályában összesen hét tanuló volt. A csoportot kétfelé osztották, volt egy háromfős és egy négyfős csoport. Mi a háromfős csoportban voltunk, itt minden tanulóra jutott egy tanárnő. Az órát egy kis tornával kezdtük. A feladatok nagyon játékosak voltak, minden feladatot egy mondóka vagy egy dal kísért, amit együtt mondtak, énekeltek a gyerekek. Szerintem ezáltal könnyebben meg lehetett jegyezni a mozdulatsort. Az egyik feladatnál Gréti megkért, hogy segítsek neki. Nem gondoltam volna, hogy segítséget fog kérni tőlem, de nagyon örültem, hogy a segítségére lehettem. Az órát nagyon élveztem, és a gyerekek is nagyon ügyesek voltak. Ezután egy 15 perces szünet következett. A következő óra már az osztályteremben volt, olvasás, amit Emőke néni, az osztályfőnök tartott az osztálynak. Minden órán volt egy segítő, aki segített a gyerekeknek felkészülni az órára, vagy ha bármi gondjuk volt, hozzá fordulhattak. Az olvasásórát jelentéssel kezdtük. Szerencsémre pont Gréti volt az ügyeletes, ezért ez az ő feladata volt. Elmondta, hogy hányan vannak az osztályban, kik hiányoznak, milyen nap van, hányadika, és hogy milyen évszak van. De itt az olvasás- vagy az írásóra egy kicsit más, mert a gyerekek még nem olvasni vagy írni tanulnak, hanem ezeket készítik elő különböző gyakorlatokkal. A bemelegítő feladatok után mindenki megkapta a könyvét. A könyvben saját könyvjelző jelezte, mi volt az utolsó lecke. A könyv nagyon barátságos volt, a feladatokat Lexi kutyus mutatta be. Most ebben a leckében a bal és a jobb irány megkülönböztetését vettük. Ezt fán csimpaszkodó majmokon gyakoroltuk, volt olyan majom, amelyik a jobb kezével csimpaszkodott és a bal lábát emelte, volt, amelyik fordítva, és ezek változatával gyakoroltunk. Ezután megint következett 15 perc szünet. Az írásóra elején jól átmozgattuk a kezeinket, végtagjainkat. Ezután megkaptuk a feladatlapot, amin egy papagáj volt ketrecben, de a ketrec rácsai nem voltak berajzolva. Ez volt a mi feladatunk, be kellett húzni az egyeneseket. Ezzel a feladattal az álló egyenest gyakoroltuk. A végén a papagájt, ami most már nem tud kirepülni a kalitkából, kiszínezhettük. Az óra végén mindenki megnézhette, hogy mit alkotott a másik. Sajnos ez volt az utolsó óra, amit megnéztem. A következő egy énekóra lett volna. Nagyon szívesen maradtam volna, a gyerekek is kértek, hogy maradjak, de nekem sajnos mennem kellett. Nagyon jó érzés volt, hogy egy napot velük tölthettem, és ezt ők is élvezték. Egy nap ugyan nem volt elég arra, hogy megismerjük a mozgássérült embereket, de egy kis bepillantást kaptunk az életükből.