56. szám 2007. december Giccses puccparádéMikor a Csillagpor plakátja, mozielőzetese megjelent, én szinte észre se vettem, nem igazán érdekelt. Aztán több ember is mondogatta, hogy majd meg akarja nézni, meg hogy tök jó lehet. Akkor kezdtem el nézegetni a plakátot, és így fedeztem fel néhány dolgot, ami érdekelhet. Például a színészek: Claire Danes, Robert De Niro, Sienna Miller, és örültem egy újabb fantasynak. Aztán a témahét utolsó napján megnéztem. Okés.
Szerintem a történet nagyon jó, és van néhány jellegzetes karakter, például Robert De Niro. Nekem nagyon tetszett, ahogyan kétarcú kalózként fellépett: matrózai előtt kegyetlen kapitány, szabadidejében és főszereplőink előtt kedves és társai megfogalmazása szerint „langyi”. Aztán voltak benne tizenketteskarikás filmhez durva jelenetek is (mert ugye már nyolcévesek is beülnek a szüleikkel egy ilyen filmre). Például Lamia a végső harcban elővett egy vudubabát, ezért a kis „játékszere” használata közben csontroppanások közepette néhány szülő kisétált a gyerekével a teremből. Ez a film kábé a háromnegyedéig nagyon jó volt, de a végén – olyan jó kis amerikaiasan – eltúlozták. Ott volt a „szerelem mindent legyőz”, és egy jó adag puccparádé. Több százezer ember egy aranyra mázolt teremben, giccses ruhák és a többi… Vagy lehet, hogy csak én vágyom arra, hogy ne mindig happy end legyen minden film vége? Csillagpor (Stardust, 2007, 130 perc) |