56. szám 2007. december
Kicsik a nagyokról – nagyok a hetedikesekről
Kicsit már késésben voltam a cikkemmel, mikor egy pénteki napon eldöntöttem, hogy most már muszáj elkészítenem az interjúkat. Hamar összeszedtem néhány kérdést, és körbejártam majdnem az egész iskolát. Íme az eredmény:
Mikor az utolsó epocha után Almer Kittivel átmentünk a hetedikesekhez néhány interjú erejéig, zsivaj és tömeg fogadott minket. Gyorsan benéztünk mindenhová, interjúalanyokat keresve. Közben kicsit kiürült a kisiskola, mindenki ment a maga dolgára, mi pedig elkezdtünk kérdezősködni. Volt, aki nem szívesen adott interjút, de szerencsére sikerült vállalkozó szellemű egyéneket is találni.
A válaszadók többsége elég jól ismeri a nagyobbakat, barátaik is vannak a felsőbb évfolyamokról. Azonban abban már megoszlanak a vélemények, hogy miért jó egy ilyen barátság. A többség szerint azért, mert a nagyok tudnak segíteni, átadják saját tapasztalataikat, és főleg mert jó fejek. De akadt olyan is, aki nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy nem tudja.
A kapcsolatot a táborszervezőkkel nem mindenki tartja, van, aki csak köszönget nekik, de szerencsére találkoztunk olyannal is, aki még mindig elég jóban van velük. Mikor megkérdeztük, kinek melyik évfolyamon van a legtöbb barátja, elég sokféle választ kaptunk, ami azt jelenti, hogy a hetedik évfolyam szívesen tartja a kapcsolatot a nagyokkal. A sok barátság ellenére a megkérdezettek közül még csak egynek volt választott avatója. Úgy látszik, ezt senki sem sieti el.
A nagyokat már valamivel nehezebb volt összehajkurászni, mert minden évfolyamról szerettem volna megkérdezni valakit. Kezdtem hát a dolgot a saját kisiskolámban, majd egyre lejjebb ereszkedtem. Néha a folyosókon bóklászó diákokat szólítottam le, de bemerészkedtem néhány kisiskolába is. Szinte mindenki szívesen válaszolt, néhány kivétellel, akik azt mondták, úgyse tudnának sokat mondani.
A megkérdezett nagyoknak körülbelül a fele mondta, hogy jól ismeri a „kicsiket”. A legtöbben a nyitótáborban vagy a nomádban találkoztak velük, és jó fejeknek találták őket. A nagyok is szívesen barátkoznak a kicsikkel, mert itt is sokan mondták, hogy van barátjuk a hetedikről. Ennek ellenére volt, aki csak pár embert ismert, meg olyan is, aki még nem is beszélt a hetedikesekkel. Szerencsére a táborszervezők közül sokan tartják a kapcsolatot a „kicsikkel”, bár avatásról még itt se volt szó.
A megkérdezetteket az új évfolyam nem nagyon emlékezteti a sajátjukra, szerintük más a stílusuk. A nyolcadikosok – azaz a saját évfolyamtársaim – közül pedig néhányan még mindig nem bocsátották meg, hogy „elvették” tőlünk Nádori tanár urat és az emeletet. Sokan azt is mondták, hogy nekik nehezebb lesz megismerni egymást, mivel többen vannak. De ez majd kiderül.