56. szám 2007. december
A nagyok és a még nagyobbak
Talán nem én vagyok a legkompetensebb személy annak a leírására, hogy milyen érzés is az, ha egy iskolába jársz a testvéreddel, hiszen nekem nem ebben az iskolában, hanem úgy általában nincs testvérem. Ám szerencsére vannak segítőim, akik választ adhatnak kérdéseimre, név szerint: Babiczky Kamilla és Ákos, Lambert Fernando és Mika, Kőrösi Lili és Lola, Kéki Barnabás és Dani, Karvalics Bence valamint Fodor Fanni.
Első kérdésemre, miszerint: „Nem zavar, hogy egy iskolába
kell járnod a testvéreddel?”, válaszadóim majdnem egybehangzóan állították,
hogy: nem! Aztán persze kiderült, hogy nem is igazán találkoznak az
öccsel/húggal/báttyal/nővérrel a nap folyamán, vagy ha mégis, egy „helló,
sziával” elintézik a dolgot, majd mindenki megy a dolgára, tehát nem is igazán
érzékelik a másik jelenlétét. Viszont ha hosszabban is beszélgetnek egymással,
annak fő oka a pénztarhálás, ahogy egyikük fogalmazott. Ennek igazáról a többiek
– mind a 7.-esek, mind a nagyobbak – egyaránt megerősítettek. Illetve, mivel
mostanra már mindenkinek megvan a saját baráti köre, így – ezt inkább a
„kicsikre” vonatkozóan mondom – nem csüngenek szeretett testvérpárjukon. És ha
már a barátok témánál tartottunk, megkérdeztem, ki mennyire járatos a testvére
évfolyamán, baráti körében. A kisebbek – persze vannak kivételek – úgy
nyilatkoztak, hogy viszonylag ismerik a nagyobb testvér évfolyamát, vagy
legalább a báty/nővér közeli barátait, viszont azok a bizonyos bátyok és nővérek
már mást mondtak. Ők alig ismernek pár embert a 7. évfolyamról. De szerintem ez
nem meglepő, egy iskolában mindig a kisebb diákok tudnak többet az idősebbekről,
míg ők az alattuk levőkről vajmi keveset. Majd a kisebbeknek feltettem kedvenc
kérdésemet, miszerint kaptak-e már a tanároktól „bezzeg a nővéred/bátyád…”
típusú megjegyzéseket. Állításuk szerint nem kellett ilyenfajta példálózással
szembesülniük, amit én annak tudok be, hogy nincs nagy átfedés a 7.-et és a
9.-et (a nagyobb tesók többsége 9.-es) tanító tanárok közt. Ám volt már 7.-es
diák, akinek tesiórai – vélt vagy valós – kedvetlenségét a tanárnő a testvére
szintén – vélt vagy valós – negatív hozzáállásával magyarázta. De persze
sértődésről szó sincs a történetben! Kaptam egyébként olyan válaszokat is,
amelyek engem megleptek (de, mint írtam az elején, nem én vagyok a mérce!).
Volt, aki pozitívumként kiemelte, hogy most már legalább nem kell reggelente
hosszan, egyedül utaznia a BKV-n, másoknak – akik szintén együtt töltik az
utazás pillanatait – jó program, ha közösen, alaposan kibeszélhetik a tanárokat.
Sőt olyan 7.-es is van, akit kifejezetten a bátyja győzött meg, hogy az AKG-ba
jöjjön, de a legmeghökkentőbb számomra az volt, mikor egy ifjú AKG-s azt mondta:
„nem is lenne jó, ha másik iskolába kéne járnom”. Hát, nem tudom, talán nekem
kéne kinőni a rosszmájúságom!