56. szám 2007. december
Nem ufó, csak művészetis
„Művészeti osztály”, ahogy az AKG-ban egy ideje emlegetik
ezt az évfolyamot. A fejekben átvillan néhány svájci sapkás tini, nyakuk köré
tekert sálak, hónuk alatt rajzmappa, és minden szabadidejüket kortárs
galériákban töltik, Millenáris park helyett. Még művészet is az AKG-ba? Már így
is minden polcot elfoglalnak a kis agyagmicsodák és nonfiguratív valamik az
előtérben. Szerintem mindenki elképzelte már, hogy egy ilyen rázuhan, ahogy
lógnak ezek a színes izék lefelé. Maradok a művészetiseknél. Szóval jó lenne, ha
nem mini Van Gogh-okat és Picassókat képzelnétek el, hanem gyerekeket, akiket
szimplán ez a műfaj jobban érdekel, mint a részecskegyorsítás. Van, aki a 8.
általános után egyszerűen csak nagyon akart ebbe az iskolába járni, és csak így
tehette.
Kicsit másképp van az órarendünk. Egyelőre nyelvi évünk van, és nulla művészet. Persze nekünk is van órák utáni alkotókörünk és kötelező foglalkozásunk. Heti 18 angolóránk van, és ez pont olyan kemény, amilyennek hangzik. Mellette persze epochában más tantárgyak is szerepelnek, például matek. Akkora szerencsénk nekünk sincs, hogy ez kimaradjon.
A gólyatáborunk is a kreativitás témára összpontosult. Dalírás, rajz, festés. Nekünk is volt ugyanúgy patrónusválasztásunk, mint mindenkinek. Kezdünk megismerkedni a másik 9.-kel, ennek ellenére az kering rólunk, hogy nem ismerkedünk! Mindenkivel szívesen spannolunk, csak kicsit szoros a napirendünk. Ha beleszoktunk, ígérjük, odamegyünk zaklatni a folyosóra, hogy: helló, művészetis vagyok, és te?