56. szám 2007. december

Nyitótábor belülről

Mivel én most kilencedikes vagyok, és már javában szervezem az új hetedik nyitótáborát, egyértelmű volt, hogy kiket fogok megkeresni egy kis beszélgetésre a témában. Meg is találtam néhány embert, akiket ismerek, és kérdezni kezdtem őket – amire nem volt szükség, mert beszéltek maguktól is… Lássuk, hogy szervezték meg a Kő Papír Olló nyitótáborát a tizedikesek:

Rikker Zsófia (kérdés nélkül): Nekem ez egy csodálatos élmény volt, már alapból az is, hogy megnyertük a tábort. Amikor pedig ott lehettünk velük és a programokat csinálhatuk nekik… Látni azt a sok mosolygós arcot!

Éliás Borbála: Azért fárasztó volt, szerintem.

Zsófi: Persze, nagyon fárasztó volt, és nagyon sok munka kellett hozzá. Nagyon fontos volt, hogy az egész csapat össze tudjon dolgozni. De szerintem megérte. Mindenkinek ajánlom, aki tábort szeretne szervezni.

Szub: A csapat egyből összeállt?

Bori: Először voltak nagy veszekedések, de volt hat lány, akik biztosan együtt voltak.

Szub: És a fiúk?

Zsófi: Az tényleg sokkal nehezebb volt. Csak akkor lett meg a végleges csapatunk, miután megnyertük a pályázatot. Úgy indultunk neki az egésznek, hogy mi voltunk a legrosszabb csapat, amelyik biztosan nem fogja megnyerni, mert szét voltunk esve. De aztán csináltunk egy jó pályázatot, és a végén kialakult egy jó csoport is.

Szub: Hányan csináltak még pályázatot rajtatok kívül?

Zsófi: Négy pályázat volt.

Szub: Akkor, gondolom, volt nagy megsértődés, amikor valaki nem nyert.

Zsófi: Hát persze, meg nagy sírás-rívás. De hát én is teljesen kitörtem magamból.

Bori: De mi megnyertük, úgyhogy…

Zsófi: Igen, én örömömben sírtam.

Szub: Voltak kis belső hibák a táborban, amikről a hetedikesek nem tudhattak?

Együtt: Persze!

Bori: Mindig volt jó pár olyan program, ami kimaradt…

Zsófi: Amit beleírtunk a pályázatba, de aztán megvalósítani már nem volt időnk.

Bori: Se pénzünk. (halkan) Kicsit csúszott a költség.

Zsófi: Először, amikor odaértünk, eléggé tapasztalatlanok voltunk, de a patrónusaink, akik eljöttek mint kísérőtanárok, segítettek. Nagyon sok tanácsot adtak, és ez nagyon jó volt, de még így is az első este meg a második délelőtt nem igazán találtuk a helyünk.

Szub: Ez a hetedikeseknek nem tűnt fel?

Bori: De igen.

Zsófi: Szerintem nekik nem, inkább a patrónusoknak…

Bori: Én úgy gondolom, feltűnt nekik is egy kicsit, de utána belejöttek ők is, meg mi is.

Zsófi: Az egészben az volt számomra a legjobb, hogy a hetedikesektől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Még most is tartjuk velük a kapcsolatot, nagyon sok emberrel köszönőviszonyban vagyunk, de vannak persze mások – nem olyan sok –, akikkel beszélgetni szoktunk.

Szub: Mi volt a kerettörténet?

Zsófi: Ókori Egyiptom, második Ramszesz fáraó uralkodása alatt.

Bori: Iris fenyegeti Egyiptomot, és a hetedikesek voltak a távoli bölcsek, akik majd jönnek és megmentik az országot.

Zsófi: Mindenki nyert persze a végén.

Szub: Van valami fontos, amit szeretnétek megosztani azokkal, akik majd tábort szerveznek?

Zsófi: Mi a munkát az utolsó pillanatra hagytuk – szó szerint –, és az utolsó egy hónap volt számunkra nagyon-nagyon kemény munka. Tehát aki tábort szervez, annak azt ajánlom, hogy ne hagyják a végére. Mert nekünk azt mondták, hogy „á, egy hétvége alatt össze lehet dobni”, és mi is így gondoltuk. De ha rendesen ki akarjátok dolgozni, nem elég egy hétvége vagy egy hét.

Szub: A többi csoport többet dolgozott vele?

Zsófi: Végeredményben mi dolgoztunk a legtöbbet.

Bori: Azért ők is sokat dolgoztak…

Zsófi: Persze! Mindenki, csak a miénk lett terjedelemre a legtöbb.

Szub: Volt csoport, amelyik nagyon esélyes volt, de mégsem nyert?

Bori: Igen. Volt egy, ott főleg a csoport volt nagyon erős.

Zsófi: Igazából a pályázat leadásáig volt két csoport, akik „biztos, hogy nyerni fognak”. Hiába tudtuk mi közben, hogy a miénk milyen lesz, a csoport annyira nem volt jó, mármint a tagok. Miután leadtuk, már mindenki láthatta, hogy nekünk is van egy kis esélyünk, mert mi is sokat dolgoztunk.

Szub: Volt másik csoportban olyan, aki nem veletek volt és mégis elment a táborba?

Bori: Nem voltunk elegen, és a patrónusok kérték, hogy tizenketten menjünk el. Szóval hívnunk kellett más embereket is.

Szub: A többi csapat nem haragudott rájuk, akik átmentek hozzátok?

Bori: Nem mindről tudtak, mert ez már nyáron történt.

Zsófi: De igyekeztünk úgy szervezni, hogy mindenki, aki átjött hozzánk, az kérdezze meg előtte a csapatát. Természetesen beleegyeztek.

Ezzel vége a beszélgetésnek, ők indulnak is a következő órára. Nem csak az első nyitótáborod lehet élmény, milyen lehet azt szervezni?! Úgy tűnik, jó.

Csikós Panka

A tábor szervezői: Balla Gergely, Éliás Borbála, Fekete Zoltán, Józsa Áron, Koronkai-Kiss Alexandra, Polgár Bence, Reiner Róbert, Rikker Zsófia, Szabó Karolina, Szecső Jennifer, Ujhelyi Péter, Vass Csenge. Segítő patrónusok: Sík Eszter, Stefány Judit