56. szám 2007. december
Nyolcadik a hetedikről
Mi? Hogy elveszik a folyosót? WC-nk se lesz? Elszedik a csibetermet is? Hát ez meg micsoda pofátlanság! Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg még tavaly évfolyamtársaim agyában. Azonban azóta kicsit megváltozott a helyzet…
Ugorjunk vissza az időben egy kicsit, egész pontosan egy
szürke szerda délutánig, amikor a fülledt levegőjű, dögmeleg csibeteremben
megtudtuk, hogy ezt az utolsó saját kis területünket is elveszi az apró méretű
inváziós erő. Az évfolyam egyes tagjai kifejezetten fel voltak háborodva, hogy
nem fognak tudni a folyosón játszani. Szerintem páran már eltervezték, hogy a
nyolcadik évfolyam egy emberként „kicsi a rakásozik” a hetedikeseken.
A WC elvesztése volt a legnagyobb gond. Jobban aggasztott minket, mint annak idején a Harmadik Birodalom vezetőit a normandiai partraszállás.
Mint már majdnem mindenki tudja, lassan konszolidálódik a helyzet. Azonban, mint kiderült, a járjunk-le-a-harmadikra-vécézni elmélet nem lett teljesen elfogadva, a WC-ből való kitiltás miatti ellenérzések parazsa izzott a hamu alatt.
Most minden újrakezdődött, amikor a hetedikes évfolyam patrónusai – ha jól raktam össze a mozaikdarabkákat az alapján, amit hallottam – besokalltak a kisiskolába bandákban átjáró nyolcadikosoktól. Erre persze mindenkinek elege lett a WC-bajokból, és újra követelni kezdték az átjárást.
Lapzártakor csak annyit mondhatok, hogy a budikban a helyzet változatlan – még mindig nem mehetünk be…