56. szám 2007. december Őszi fesztivál az AKG-banGondolom mindenki tudja, hogy zenei fesztivál volt október 18-a és 20-a között. Szám szerint ez volt a harmadik Őszi Zenei Fesztivál iskolánk történetében. Én sajnos idő szűkében és a szombatra beütemezett epochazáró miatt csak az első estén voltam jelen, de ez minden várakozásomat felülmúlta. Kezdetben csak a Walla a köbön produkcióra voltunk kíváncsiak piciny kezű újságíró társammal. És ebből következett, hogy az előtte fellépő két előadást is végig kell hallgatnunk. A megszokott órás csúszást előre sejtettük, és csak vártunk és vártunk a kezdésre. Miután mindent mindenki megköszönt mindenkinek, megnyitották a fesztivált. Balla Mózsi és Végh Benedek kezdtek. Gitároztak egyet-kettőt… Közben a szomszédunkban üldögélő ifjak rakoncátlankodtak (lábbelijüket a nekik háttal álló kamerás mellé helyezték, ezzel biztosítva az illatok áramlását munkás barátunk környezetében. A cipők végül a radiátortakaró mögé zuhantak, ami viccesebb, mint gondolnánk.) Szóval ezután következett az iskola énekkara és a Herkules majdnem főcímdala. Szerintem ezt a számot mindenki nagyon élvezte, főleg persze a lányok a színpadon. És hogy a konferáló kisasszonyokat idézzem: „Nincs is annál fontosabb, mint hogy ők élvezzék, amit csinálnak”. S mivel számunkra is élvezetes volt, együtt csápolt tanár s gyermek. Az est egzotikus gyümölcsének jellemzett előadását hiba lett volna kihagyni. (Elárulom, a főpróbát is végignéztük, de ez a második…) Aztán elérkezett a várva várt Walla trió. Először Fanni énekelt egy gyönyörű dalt édesapja kíséretében. Aztán a következő számnál Juli is csatlakozott. Volt abban minden: szépen csengő hangok, édes táncimánci, no meg egy-két vigyor, néhol nevetés. Kicsit olyan volt ez a közös szám, mintha egy filmben láttuk volna, már csak a nyáresti koktélruhák hiányoztak, meg az asztalkákat körbeülő vacsoravendégek. Ezután egy kemény banda, a The Black Bevy (interjú az együttes tagjaival a szemközti oldalon) következett a 8. évfolyam közreműködésével. Ez a közreműködés azt jelenti, hogy a fellépés második – aranykornak nem nevezhető – időszakában néhány lelkes nyolcadikos énekelt a színpadon. Elég mókásan összeállított együttes volt ez a banda. Az énekes Mayer Mátéról biztosan állíthatom, hogy képes bekapni egy ember fejét, a két gitáros fiú is megdöbbentett, a kisebbik, aki mostanság jelentkezik az AKG-ba, olyan mókásan és ügyesen játszott, hogy csak annyit tudtunk mondani: ezt a gyereket fel kell venni! A kissrác keményen pengette fogával gitárja húrjait, és a legkeményebb ugrásoktól sem riadt meg. A másik gitárost csak angol srácnak neveztük, mivel teljesen úgy festett, mintha egy négyfős angol bandából lépett volna ki. Ezt erősítette az, hogy arckifejezése az első néhány szám alatt semmit sem változott. Aztán a vége felé végre megérkezett köreinkbe egy vigyorral. A dobosuk úgy ült ott, napszemüveben, amint akit sarokba állítottak, szerintem Neóra hasonlított legjobban, a nyolcadikból szabadult, basst adó Ági pedig a Rocksuli című film azonos szerepet betöltő hölgyeményére. Szóval elkezdtek ők így együtt játszani. Kicsit olyan számfelkonferáló szövegekkel, amik nem kifejezetten az AKG-s Őszi Fesztivál hangulatát tükrözték, hanem egy igazi, csak a számukra szánt koncertét, ahol ugrálva tombol a tömeg, őket éljenezve. Ettől eltekintve kezdetben nagyon jók voltak. Bár kicsit féltem, hogy az énekes tényleg leharapja a fejem. Aztán mikor a Nirvana Smells Like Teen Spirit című számából Marilyn Manson-feldolgozást csináltak, kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Az énekesváltás után már egyértelmű volt, hogy ez nem annyira jó, mint kezdetben. Az estét záró, a fesztiválra összeállt Bad Reputation első három számát meghallgatva úgy vélem, azért ők változatlanul nagyon jók voltak. Aztán nem akartam, de mennem kellett. Tehát így lett a Walla trióból szinte teljes első napon ittmaradás. És egyáltalán nem bántam meg, hogy inkább maradtam. Jó lenne, ha többen jönnétek máskor, mivel nem rossz ez! Ha voltak is félresikerült számok, értelmetlen mondatok és egyebek, én igazán kellemesen csalódtam. képek: AKG Fotó alkotókör |