56. szám 2007. december
Új csibe, új patrónussal
Első interjúmat Rácz Hajnalkával készítettem, akinek ez a harmadik éve az AKG-ban gépírás- és informatikatanárként. Ebben az évben azonban a KőPapírOlló évfolyam egyik patrónusa is lett. Többszöri időpont-egyeztetés után kétszer is találkoztunk, leültünk a tanári folyosón, ahol én elkezdtem kérdezni a csibéjéről és persze az évfolyamról.
Milyen a hangulat a csibédben? Összetartóak-e már most?
– Igen, összetartóak. A hangulat az mindig nagyon jó, ami mindkét irányba (pozitív és negatív) mutathat. Van, mikor nagyon jól együtt tudnak működni, van, mikor nem.
Volt már valami iskolán kívüli csibeprogramotok?
– Igen. Szentendrén megnéztük a marcipán-kiállítást, gyurmáztunk, pizzáztunk és már piknikezni is voltunk a Margitszigeten a szülőkkel. Ezek mind nagyon hasznosak és hangulatosak voltak. Az iskola honlapján meg lehet nézni a fotókat.
Milyen érzés patrónusnak lenni? Mivel, mennyivel lett több a dolgod, és mire kell jobban odafigyelned?
– Patrónusnak lenni jó érzés és felelősségteljes feladat. A gyerekek tanulmányain kívül az életük, a személyiségük fejlődését is segíteni kell. Többletet azonban csak a megbeszélések jelentenek.
Hogy látod, milyen az évfolyam?
– Úgy érzem, jó az évfolyam összetétele. Alapvetően szerintem jó a hangulat, és tanulmányaikban is igyekeznek helytállni. A baráti társaságok alakulgatnak, folyamatosan változnak.
Egyébként tanítasz az évfolyamon?
– Nem, csak a csibémmel van órám, a csibefoglalkozás és az együttéléstan. Talán majd jövőre tanítok, de az biztos, hogy kilencedikben már mindenkivel lesz órám, gépírás.
A szünet előtt volt az első témahetetek. Ha jól tudom, görög témahét volt. Hogyan vették ezt az akadályt és milyen vélemény alakult ki bennük erről az egy hétről?
– Semmiképpen sem nevezném akadálynak. Szerintem a játékok nagyon jók voltak, és azt a visszajelzést kaptam, hogy nekik is tetszett a program. Volt, akinek inkább a foglalkozások, volt, akinek a délutáni foglalkozás, és volt, akinek a szünet tetszett jobban. Alapvetően mindenki megtalálta benne a helyét, a neki tetsző foglalkozást.
Milyen minden reggel fellépcsőzni a negyedikre? Nem panaszkodnak, hogy az utolsó emeleten lespórolták a lépcsőket vagy ilyesmi?
– De, panaszkodtak, főleg az év elején. Most már kevésbé, kezdik megszokni, és nem is kell állandóan fel-le mászkálni. Kibírjuk.
Hogyan telnek a szünetek? Van valami visszatérő dolog, például kicsi a rakás?
– Igen, az volt, de mivel életveszélyes játék, ezért betiltottuk.
Milyen a kapcsolatuk a nagyobb évfolyamokkal?
– Némelyik gyereknek van ismerőse, testvére a felsőbb évfolyamokon, de leginkább a tizedikesekkel vannak jóban, akik a nyitótábort szervezték. S mivel a nyolcadikosokkal vagyunk egy szinten, ezért velük is tartják a kapcsolatot, barátságok alakultak ki.
Nálunk sok ideig volt szó a nyitótáborról, hogy milyen jól sikerült. Náluk is téma még ez?
– Már nem, a nyitótáborról sokáig beszéltek, de ma már nem emlegetik. Inkább az iskolai dolgokkal foglalkoznak.
Hogy látod, akkor már teljesen beilleszkedtek?
– Először felszabadultak az iskola „mássága” miatt, aztán beleszoktak. Haza sem lehet őket zavarni, nagyon jól érzik magukat, megtalálták a társaságukat.
Az Ebibálra mindig a hetedikesek csinálják a műsort, így most ti jöttök. Elkezdtétek már a felkészülést?
– Igen, készülünk, próbálunk, már megvan a műsorunk. Szuper lesz!
Végezetül még egy utolsó kérdés. Volt egy Halloween-parti, amiről csak a képeket láttam az interneten. Mi is történt ott?
– Az egy zártkörű rendezvény volt, csak az évfolyamunknak rendezte a Valasek csibe. Ők találták ki és szervezték meg. Nagyon-nagyon ügyesek és felkészültek voltak. Fantasztikus műsort adtak, ötletesen berendezett termet készítettek. Minden jól sikerült, és én örülök neki, hogy ez egyáltalán létrejött.