57. szám 2008. február BűbájEbben a tinglitangli filmben a klasszikus rajzfilm keveredik a modern élet kőkemény valóságával. Sztorink főszereplője a meseszép, végtelenül optimista és naiv hercegnő, Giselle, akit elvarázsol a gonosz királyné, Narissa (Susan Sarandon), hogy mostohafia ne vehesse el tőle a trónt. Merthogy ennek a dalos kedvű és hibátlan külsejű (valamint csöppet nyálas) Edward hercegnek (James Marsden) feltett szándéka elvenni Giselle-t, akinek pedig feltett szándéka hozzámenni, s ez a mostohamami uralkodásának végét jelentené. De mint a mostohák ilyenkor, ezt a mi gonosz királynénk sem hagyja, hanem tőrbe csalva elvarázsolja Giselle-t, egy kemény és rideg világba, Manhattan majdnem szó szerint kellős közepére. Hercegnőnk egyik kétségből a másikba esve keresi a visszautat a mesebirodalomba, ahol szerelmese várja, de ez sajnos nem sikerül neki. Így találkozik a válóperes ügyvéddel (Patrick Dempsey), aki sehogy sem tudja hazaküldeni. Az elején még furcsállva nézi, ahogy Giselle előszeretettel készít ruhát magának a függönyeiből, és Manhattan állataival rakat rendet a lakásán, aztán megkedveli a bűbájos lányt, átsegíti a „nehéz kezdeten”, és megpróbálja megismertetni a való élettel, ahol semmi sem olyan, mint a mesében. A történet akkor kezd bonyolódni, amikor a daliás herceg, a gonosz királyné segédje, egy hiperaktív mókus és később maga Narissa is Manhattanba érkezik… Véleményem szerint középjó a film, amit egyszer meg lehet nézni, bár a film énekes részeihez néha erős idegekre van szükség. Mindent összevetve ajánlom, mert agyeldobásnak tökéletes. Bűbáj (Enchanted, 108 perc, 2007) |