57. szám 2008. február
Iskolalátogatás
Egy-két hónappal ezelőtt, az egyik nyitáson kihirdették, hogy a hetedikesek, nyolcadikosok és kilencedikesek feladata, hogy ellátogassanak korábbi iskoláikba, és a felvételi előtt álló hatodikosoknak beszéljenek az AKG-ról. Pattival elhatároztuk, hogy elmegyünk a Szent László Általános Iskolába, ahol ő tanult három évig.
Már előre tudtam, hogy ez egy másfajta iskola lesz, mint az
AKG, vagy mint az én előző iskolám, a Kincskereső. Mindkettő alternatív,
szabadabb szellemű iskola, de ahova mentünk, egy – számomra teljesen idegen
világú – hagyományos általános iskola.
Mikor beléptünk az ajtón, rögtön megcsapott egy kicsit olyan szag, mint ami a kórházakban szokott lenni, de lehet, hogy ezt csak odaképzeltem. A falak ronda halványzöldek, kopottak voltak. Felmentünk az első emeletre, ahol Patti régi osztályának a terme volt. Beléptünk, de először nem vett észre minket senki (éppen szünet volt), aztán „Patti!” felkiáltások, puszi-puszi, sziahogyvagy, meg a többi. Körülnéztem a teremben, és persze rögtön levontam a következtetést, hogy nem tetszik a hely, rideg és ronda. Kettes padok, hármas oszlopokban, ahogy az ilyen sulikban lenni szokott, a falon tanulással kapcsolatos ábrák, diagramok, képek, táblázatok. Aztán bejött az egyik tanárnő, azt hiszem, az osztályfőnök, aki elég kedves volt, és mondta, hogy a következő óra osztályfőnöki lesz, de iskolagyűlést tartanak, ami lehet, hogy nekünk nem lesz valami érdekes. Lementünk velük a tornaterembe, ahol a gyerekek osztály szerint sorba álltak. Úgy döntöttünk, inkább nem nézzük végig az iskolagyűlést, hanem visszamegyünk a terembe. Leraktuk az asztalra a szórólapokat, amiket magunkkal hoztunk, és kimentünk, aztán megbeszéltük, hogy meghalnánk, ha ilyen suliba kéne járnunk…
fotók: www.szentlaszlo1.hu
