57. szám 2008. február
A konfliktus kezelése
Legutóbbi témahetünk témája: konfliktuskezelés. Ejha, na de mégis, hogy kéne elképzelnünk a dolgot? Nos, személy szerint nekem nem sok elképzelésem volt ezzel kapcsolatban. Illetve elképzelésem az volt, de értelmes már nem nagyon. De sebaj, annál nagyobb a meglepetés. Először is beosztottak minket csoportokba. A szokásos siránkozás után bementünk a csoportnak kijelölt terembe. Körberaktuk a székeket, és miközben türelmesen vártuk a „konfliktuskezelés-tanárunkat”, beszélgettünk a mellettünk ülővel. Hamarosan meg is érkezett a tanárnő. Sokkal kedvesebb és nyitottabb volt, mint amilyennek első pillantásra látszott. Az egész program alapvetően a játékra épült. Az első nap igen furcsának bizonyult, nem értettem, hogy mit miért csinálunk, mire jó ez vagy az, hogy bizonyos játékok miben segítenek a konfliktus kezelésében. A tanár, azaz Ági, mindig érthetően és készségesen elmagyarázott mindent. Na persze, az együttműködés volt az egyik alapja az egésznek. Ha együttműködünk és megpróbálunk kompromisszumot kötni a másikkal, akkor nincsen veszekedés. Logikus, nemde? A témahét alatt nem csak a konfliktuskezelés került előtérbe, mivel a feladatok vagy játékok alatt alkalmunk volt kicsit jobban megismerni olyan embereket is, akikkel nem vagyunk együtt egy órán sem, vagy csak egyszerűen még nem volt alkalmunk beszélgetni. Ezért volt jó, hogy mindent közösen vagy kisebb csoportokban kellett elvégeznünk. Az első nap ugyan még elég idegennek tűnt az egész, de a végére már sokkal simábban ment minden. Ági nagyon szimpatikus volt, könnyen megtalálta velünk a közös hangot. A téli szünet előtti utolsó napon egész napos csibét tartottunk. Megbeszéltük, hogy mit tapasztaltunk a témahéttel kapcsolatban, hogy ki mit gondol erről az egy hétről. Bár arra a kérdésre, hogy „Megtudtál valamit magaddal kapcsolatban?” mindenki egyöntetűen nemmel válaszolt, azért ez a témahét is biztos jó volt valamire. Talán ezután már mindenki valamivel tudatosabban fogja kezelni a konfliktusokat… Ki tudja?