57. szám 2008. február
Margitsziget és Herkules
Mikor úgy döntöttem, hogy írok az énekkarról, úgy gondoltam, hogy könnyű lesz, mert ismerem, tagja vagyok a csapatnak. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem egyszerű. Hiszen elég nehéz elfogulatlanul megírnom ezt a cikket, ha én is ahhoz a társasághoz tartozom. De azért megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. Ez jött ki belőle.
Az énekkar története 1996-ban kezdődött, mikor Bencze Enikő
megérkezett az AKG-ba. Azóta sok minden változott, az iskola négyből
hatosztályos lett, majd hét, de az énekkar máig is működik. És hogy miért is
indult el? A tanárnő mindig is szeretett volna egy énekkart az iskolának, mert
szerinte az a jó, ha nemcsak hallasz vagy olvasol valamiről, hanem részt is
veszel benne. Emellett a gyerekeknek sokat számít a zene. Enikőnek vannak is
tervei az énekkarral, de sajnos ehhez nem elég nagy a létszám. Pedig akkor
sokkal több helyen szerepelhetnének, többfélét adhatnának elő. Én részemről úgy
gondolom, hogy ha sokkal többen lennénk, elveszne a bensőségesség, de a tanárnő
szerint egy nagy csapat is lehet bensőséges.
Az énekkar már sokszor fellépett az iskolában az elmúlt években, eddig is adtak elő különleges dolgokat, de az énekkar eddigi legsikeresebb szereplése sokak szerint az idei Őszi Fesztiválon előadott Herkules volt. Erről elég sok visszajelzés érkezett, és egy ideig beszéltek róla az iskolában is. Mint tagnak, nekem is felemelő érzés volt ezt előadni, és szerintem így voltak ezzel a többiek is, akik egy évig készültek erre a fellépésre – bár a nevükben nem beszélhetek. Egy fellépés bizony kitartást és odafigyelést igényel, ami azért elvárás, ha az ember netán énekkaros szeretne lenni. A dalokat egytől-egyig tudni kell, és órára járni is ajánlatos. A tanárnő főleg a 8-9-10.-eseknek ajánlja, akiknek még van ideje bejárni.
De hogy milyen is egy óra? Először is, az énekkar minden kedden fél négytől körülbelül ötig tart – bár az, hogy mikor végzünk, általában változó. Ha valamiben nagyon benne vagyunk, akkor akár hatig is eltarthat, ha meg inkább csak ötleteket gyűjtünk, akkor előbb vége. Néha előfordul az is, hogy sokat beszélgetünk, nevetünk, sőt, a tavalyi tanév vége felé egyszer kiruccantunk a Margitszigetre is! Az ilyen lazításoktól függetlenül Enikő szerint az énekkar komoly dolog. De persze a legfontosabb a jó társaság, és hogy szeretjük csinálni. Én élveztem az elmúlt másfél évet mint énekkaros, és remélem, hogy ezzel a cikkel sikerült kedvet csinálnom néhány embernek.
kép: Fotó alkotókör – Herkules előadás
Énekkar alkotókör
keddenként 15:30-tól, Zeneterem