57. szám 2008. február
A padlás – akkor és most – számomra
Figyelmeztetés! Ez a cikk az én szememen keresztül mutatja be a musicalt, és ha esetleg a cikk átcsapna filozofálásba, esetleg nosztalgiázásba, azért előre is elnézést.
Ha jól emlékszem, negyedikesként az iskolámmal megnéztem „A
padlás” című musicalt. Nemrég újra megnéztem a darabot, és igen érdekes élmény
volt újra látni egy szeretett musicalt, más szereposztással, kicsit más
kivitelezéssel.
A (többek közt) Presser Gábor által rendezett musicalhez sok emlékem kapcsolódott… Az iskolával ugyanis előadtunk belőle néhány zenés részt, kicsit más felfogásban, hogy utána elmenjünk és megnézzük a darabot, mit is csináltunk másképp. Én élveztem már akkor is, így a közös programok hiányában nemrég újra „ráfanyalodtam”.
A történet dióhéjban: Van négy kísértő szellem, akik mesehősök voltak annak idején, de már elfelejtettük őket: Lámpás, a nyolcadik törpe; Csipkerózsika másik hercege, aki belehalt a fogadásba: kinek sikerül a lányt felébreszteni; a Kölyök, akit le akartak fejeztetni, mert kinyilvánította, hogy a király ruházata cseppecskét hiányos; valamint a beszédképtelen, hebegő-habogó hóhér, aki megpróbálta a Kölyköt megmenteni, de nem sikerült neki. Szerepel még a feltaláló Rádiós; szomszédja, Süni; a robot, na meg persze a többiek. Nem írom le az összes szereplőt, igyekszem finoman felfelé tornázni érdeklődéseteket…
Újra beülni a Vígszínházba, de most előre, nem osztálytárs, hanem szülő mellé… Normális helyett „magas-ember-aki-mellett-hajolgatni-kell-hogy-lásd-a-színpadot” ember mögött ülni… Teljesen más élmény, főleg, hogy eltelt azóta sok-sok év.
Elöljáróban is említhetném, hogy tőlem ne várjanak az olvasók szereposztást, meg ilyesféle mondatokat: „Macsakovszky Klárika, aki Pruntella Kutykutykuty szerepét igen hitelesen alakította…”, én a szereplőket sosem figyelem meg, ha akarnám is, kellene egy látcső vagy egy szemüveg hozzá.
Az emlékeim alapján, amik az első műsornézésről
megmaradtak… Cseppet megváltozott! Ami nekem annak idején hatalmas, színes, a
nézőteret bepásztázó reflektorfény volt, azok most random módon „lövöldözött”,
vékony, gyors „lézerszálak”. És bár büszke voltam mindig is a memóriámra,
rengeteg minden volt nekem más. Például Lámpás, az elveszett nyolcadik törpe
beszólásai, valamint, hogy a házmestert a dalolása után nem dobják le a
lépcsőházba, az érzékszervi próba, Rádiós éneke és még sok minden más.
Sajnos a közönségben volt egy tapsbrigád, akik minden egyes zenei betét után tapsolni kezdtek. Furcsa volt látni, ahogy ez láncreakciót indít be, és a teljes közönség tapsolni kezd. Itt szúrnám be a szomorú hírt, hogy 38 évesen autóbalesetben elhunyt Selmeczi Roland, aki többek közt ebben a darabban is játszott – itt a házmester szerepét, őt nem volt szerencsém látni játszani. A musical végén a szereplőgárda természetesen megemlékezett elhunyt társukról, és ezzel zárták a darabot. Ekkor már szerencsére a tapsbrigád kitapsolhatta magát a darab után, így ők is csenddel tisztelték meg a szomorú bejelentést.
Ennek ellenére ez egy nagyon jó darab, aki nem tudta négy éve megnézni, pótolja be most, mert megnézése egy nagyon értékes emlék lesz!
fotók: vigszinhaz.hu (új), mek.hu (anno)
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán: A Padlás (Musical,
Vígszínház)
Rendező: Marton László
Szereplők: Szőcs Artur, Kéri Kitty, Kálid Artúr, Szinetár
Dóra, Csőre Gábor