57. szám 2008. február
Piros szín a naptárban
Ó, igen. Eljött a karácsonyi bevásárlás nagy napja, aminek
talán még nagyobb feneket kerítenek, mint magának a karácsonynak, ha azt
vesszük, hogy vásárláskor sokkal több embert látok, mint amikor a karácsonyt
ünnepelem kis családi körömben. Tulajdonképpen, ha a karácsony piros betűs nap a
naptárban, akkor ezt a napot még jobban ki kéne emelni. Esetleg rikító
rózsaszínnel? Mindenesetre én kifejezetten okos ember létemre, naná, hogy
karácsony előtt egy héttel toltam oda a pofikámat a Vörösmarty téren lévő nagy
karácsonyi vásárra. Ez egy olyan hely, ahol bazi nagy a tömeg, és a levegőben
forralt bor szaga érződik, amitől én személy szerint rosszul vagyok. Olyan sok
volt ott idén is az ember, hogy a barátnőmet állandóan elvesztettem szem elől. A
földre valami gumiszerű buckákat helyeztek el – fogalmam sincs, mik voltak és
miért voltak ott. Nekem nemegyszer támadt az a gyanúm, hogy azokat valaki azért
rakta oda, hogy a sok gyanútlan ember elbotoljon bennük, akiket aztán jól ki
lehet röhögni. Én ezt a mutatványt a kelleténél többször teljesítettem. De ha
már hajlandó voltam kimenni a hóba, elmenni vidékről Budapestre, egészen a
Vörösmarty térig, nem fognak holmi orrabukások eltántorítani a célomtól, hogy
megvegyem az ajándékokat. Ugyebár, miután összeírtad az emberek nevét, akiknek
ajándékot szándékozol adni, és kitaláltad, hogy mit adsz nekik, akkor már csak
meg kell venni az ajándékokat. Itt tartunk tehát most. Nekem általában már a
második pontnál problémáim akadnak. Szeretnék olyan dolgot venni, ami az illető
hasznára is válik, és nem csak egy eldugott helyen porosodik. Na igen, de mi van
akkor, ha éppenséggel még a kiszemelt ember sem tudja, hogy mire van szüksége?
Igen kellemetlen dolog, ilyenkor vagy kénytelen úgy dönteni, hogy veszel valami
jópofa, aranyos plüssállatot, esetleg egy képet kettőtökről, amit kitehet az
íróasztalára, vagy akár egy DVD-t vagy könyvet, ami neked tetszett. Ha egy olyan
embernek akarsz ajándékot adni, akit még annyira nem ismersz, és nem tudod,
minek örülne, akkor veszel például gyertyát vagy olyan bögrét, amin a neve
szerepel. Utóbbit – annak ellenére, hogy a lehető leginkább „névre szóló” –,
manapság elég ritkán adnak, mivel már mindenkinek van otthon legalább egy,
szóval elég snassz ajándéknak számít. A lényeg, hogy az ajándék kiválasztásán
lehet egy csomót agyalni, és én bármennyire is igyekszem, nem tudom elkerülni,
hogy december 23-án ott ne nyomorogjak valamelyik nagy bevásárlóközpontban, ahol
együtt lehetek a hozzám hasonló szerencsétlen emberekkel, akik még egy nappal
karácsony előtt sem voltak képesek végleg befejezni az ajándékvásárlást. Viszont
ez a folytonos nyüzsgés nagyban hozzájárul a karácsonyi hangulathoz, akárcsak a
karácsonyi dalok, a bejgli, a hideg és a hó. És igen, az ajándék is hozzájárul,
de nem arról szól az egész. Csak néha tűnik kissé úgy…