57. szám 2008. február

Rekviem egy álomért

Teljesen véletlenül láttam ezt a filmet. Még 7.-es lehettem, amikor egyik osztálytársam behozta, hogy elüssünk egy lyukasórát. Berakta, és az amúgy állandóan dumáló, nagyhangú osztálytársaim többsége elhallgatott. Ha valaki, akit nem érdekelt a film (olyan nemigen volt) megpróbált a csöndben kicsomagolni egy csokit, zörgés nélkül, a társaság egy emberként lepisszegte. A film után az emberek nagy többsége nem rohant ki az udvarra, nem ment le a büfébe melegszendvicsért. Ott maradtak a helyükön és bámultak maguk elé. Örültem, hogy először nem moziban láttam a nyomasztó képsorokat, hogy néha kizökkenthetett a történetből a csengő megszólalása. Úgy érzem, nem bántam meg, mert ez az egyik legtanulságosabb film volt, amit eddig láttam.

Szerintem erre a filmre valamennyire fel kell készülni, hogy ne csak a képsorok brutalitása maradjon meg, hanem be tudjuk fogadni a történet igazságait. Az is eredményes lehet, hogy akár többször is megnézzük a filmet. Így el tudunk vonatkoztatni a rendező tudatos nézői sokkolásától.

A film négy ember kezdetben felhőtlen életét mutatja be, ahogy csúsznak lefele a lejtőn. Az író nemcsak a „szokásos” drogokat, hanem például a televíziót vagy a fogyasztótablettákat és az ételfüggőséget is ugyanannyira súlyos dolognak tartja, mint a kemény, illegális drogokat.

Sara Goldfarb a történetben egy idős hölgy, aki szeret a barátnőivel elidőzni, pletykálkodni. A film elején még egy jókedvű, magányos hölgy. Látszólag elfogadja fia önálló életét, pedig ő már rég özvegy. Sarának nemcsak a napozás, hanem egy rendszeres esti tévéműsor is a szenvedélye. Esténként percre pontosan helyet foglal kedvenc foteljában egy kis édességgel. Ebben még nem lenne semmi különös, ámde egy nap csörög a telefon, és meghívják a kedvenc tévéműsorába szerepelni. Sara magánkívül van az örömtől, és egyetlen életcél lebeg előtte, hogy beleférjen a híres piros ruhájába, amit a fia érettségijén viselt, és amiben a rég elhunyt férje a legszebbnek látta.

Közben fia, Harry életét is felforgatja valami. Újra meg újra eladja anyja szeretett tévéjét, hogy pénzt szerezzen. Sara minden egyes alkalommal visszavásárolja, így Harry elég pénzhez tud jutni mindennapi betevő drogjaihoz, amit csinos barátnőjével, Marionnal oszt meg. Kapcsolatuk a film elején boldog és kiegyensúlyozott, és a néző azt is gondolhatja, ezt a harmóniát nem rombolhatja le egy kis időnként elfogyasztott heroin. Épp ezért minden egyes kis lépés, amellyel a pár mélyebbre és mélyebbre süllyed, éles kontrasztként jelenik meg. Harry a drogból, amit folyamatosan vásárol és aztán drágábban ad tovább, butikot akar nyitni Marionnak. Ám hiba csúszik a számításaikba. Ebben a vállalkozásban nemcsak Marion vesz részt, hanem Harry szintén drogfüggő barátja, Tyrone is. Ők hárman lassan, de biztosan drogfüggők lesznek, és ahogy fogy a pénz, a saját eladandó árujukat kezdik fölélni.

A filmben a drogfogyasztást mindvégig egyformán gyors ritmussal szemlélteti a rendező, épp ezért a nézőnek már teljesen közönyös lesz az a pár másodperces, unalomig ismételt néhány képkocka, hiszen már annyit látta, hogy észre sem veszi, hogy a szereplők függők lesznek. Harryt nyomasztja a bűntudat, amiért a heroin és a folytonos manipulációi miatt elhanyagolja anyját, és egyik nap meglátogatja.

A fiú rögtön észreveszi, hogy anyja nem önmaga. Sara arcán kényszeredett mosoly ül, és nem bír nyugton maradni. Négyszer elmosogat, kétszer beágyaz, és közben érthetetlen gyorsasággal beszél. Amikor Harry leülteti, hogy közelebbről is megnézhesse a régen lassú és kiegyensúlyozott anyukáját, furcsa hang üti meg a fülét. Sara csikorgatja a fogait, és így Harry rögtön észreveszi rajta az elvonási tüneteket. Kiszedi az asszonyból, hogy amiért bele akart fogyni a legendás piros ruhájába, elment egy „orvoshoz”. Az a gyors és radikális eredmény eléréséért tablettákat adott neki, és ezek a felelősek az egyre súlyosabb tünetekért. Az aszszonnyal együtt Harry is rettenetesen érzi magát, hiszen tapasztalatból tudja, hogy mit okoz a heroin az anyjánál.

Sara rémképeket lát ételek formájában, és a kicsit gömbölyded anyuka csontsovánnyá és paranoiássá válik. Eközben Harry és „kollégái” kezdik megtapasztalni a drogkereskedés árnyoldalait. A beszállítók módszeresen emelik az árakat, miközben Harryék már függők, és a készleteik valamint a nehezen megkeresett pénzmennyiség apadni kezd. Ekkor kezdik egymást hibáztatni a droghiány miatt. Harry annyira szerelmes, hogy még a saját életét is kockára teszi a drogok hiánya miatt őrjöngő barátnőjéért. A próbálkozást sikertelenség zárja, a pár teljesen tehetetlen, nem segít semmi, kapcsolatuk nem bírja ki a súlyos függőség terhét. Marion nemcsak a saját túléléséért, hanem egy kis heroinért is akármire hajlandó. Átlépi saját határait, szexuális téren is.

Lehet, hogy túl fiatalon láttam ezt a filmet, de igazán pont ezért tudott hatni rám.

Gergely Sára

Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream, 100 perc, 2000)
Rendezte: Darren Aronofsky
Szereplők: Ellen Burstyn, Jared Leto, Jennifer Connelly, Marlon Wayans