Szubjektív

Tartalom

57. szám 2008. február

Szopránénekesnő Magyarországon

Tarja Turunen a My Winter Storm című új albuma bemutató turnéján hazánkba is ellátogatott. A koncert helyszíne a PeCsa volt, ahol csak az igazi Tarja Turunen rajongók gyűltek össze (köztük jómagam is).

Kb. 5 órára értem oda a PeCsához, ahol már összegyűlt egy kisebb tömeg, de még így is jókor jöttem, ugyanis 15 percen belül hatalmas sor kacskaringózott mögöttem. A 6 órás kapunyitás átcsúszott 18:30-ra, így hát majdnem megfagytunk. Hál’ istennek volt olyan szerencsém, hogy be tudtam fúrni magam az első sorba. Az előzenekar a Gyöngyvér volt, akiket még ezelőtt sosem láttam élőben, de nekem nem igazán jött be a zenéjük. Utánuk gyorsan átszerelték a színpadot, majd egy nagy fehér leplet húztak fel a színpad elé. Minket, rajongókat pedig majd szétvetett az izgalom. Egyszer csak Tarja és bandája a húrok közé csapott. A Boy and the Ghost volt a nyitódal, aminek a közepe táján lehullt a lepel, erre mindenki elkezdett őrjöngeni, Tarja pedig mosolyogva énekelt. A szám végén beszélt hozzánk, és bemutatta az együttes tagjait. Dobosként Mike Terrana ugrott be, a csellista pedig az ex-Apocaliptica tag, Max Lilja volt. Az énekesnő elmondta, hogy ezen az estén fogunk hallani rockot, egy kicsi popot és sok operát. A koncert kb. másfél óra volt, minek során hallhattunk régi Nightwish dalokat (Passion & The Opera, Walking in the Air, Nemo) és egy Alice Cooper feldolgozást is, a Poisont, ami szerintem szenzációsra sikeredett. Tarja nagyon gyakran váltotta a ruháit, beszélt hozzánk, mosolygott, integetett, zongorázott, sőt még a testvérével, Timo Turunennel is énekelt. A ráadás előtt vastapsot kaptak, majd búcsúszámként elénekelte az I Walk Alone-t. Ahhoz képest, hogy nem voltunk túl sokan, nagyon nagy tapsban volt része Tarjának. Sajnos a koncert végén nem osztott autogramot, így hát anélkül kellett távoznom, de azóta is minden kedden erre gondolok.

Laczi Zsófi