57. szám 2008. február
A Titok
A könyv címe szerintem nem egészen adja vissza a könyv
tartalmát. Egy titok, amire már évezredekkel ezelőtt számos feltaláló, író,
zenész, matematikus rájött. Egy olyan életszemlélet, amely megváltoztathatja
életünket. Ehhez pár dolog elengedhetetlen, például a hit. Talán az a
legfontosabb…
Fontos a bevezetés, különben tanácstalanul olvasnák sokan ezt a cikket. A könyv rávilágít arra, hogyan éljünk tudatosan, hogyan alakítsuk életünket kedvünk szerint. Az alapgondolat lényege a hit, de ami még ennél is fontosabb, hogy az emberek többsége arra gondol, amit nem szeretne. És igazából ez a kiindulópont, amin változtatunk kell (már aki akar). Kicsit szakszerűbben kifejezve, a Titok az univerzum mágikus erejével működik. Ha valami jóra gondolsz, pozitív frekvencián „rezegsz”, és ezt az univerzum azonnal érzékeli. A rossz gondolatokkal csak még több rosszat vonzol magadhoz. Tehát a nemmel kezdődő mondatok csakis negatív hatással fognak bírni, például: ,,Csak le ne késsem a buszt”. Az univerzum ezt a gondolatodat érzékeli, ezért ,,hivatása szerint” teljesíteni is fogja, hogy lekésd a buszodat, hiszen ez egy negatív gondolat, amire negatív választ kapsz. Ha valamit nagyon szeretnél, csak hinned kell benne, és úgy kell élned, mintha már a tiéd lenne. Ha nem teljesül azonnal a kívánságod, annak csakis az az oka, hogy nem hiszel eléggé abban, hogy az univerzum igenis teljesíteni fogja a kérésed. A késleltetés csupán ebből származik. A könyv arról is ír, hogy ismert személyek (Galilei, Shakespeare) is hittek a Titokban. ,,És ha te is hiszel benne, rájössz, mekkora hatalom van a kezedben” – mondja a könyv. A Titok felemlít számos példát, például egy férfit, akinek a gondolatai csak a pénz körül forogtak, és ezt hamarosan meg is kapta. ,,A gondolataid dolgokká válnak”. Ha épp a Titok erején gondolkodsz, és ha érdekel, talán hamarosan az íróasztalodon találod…
Rhonda Byrne: A Titok (Édesvíz kiadó, 2007.)
Nincs Titok
„Gail Saltz New York-i pszichiáter szerint a mágikus megoldások azért foglalkoztatják az embereket, mert ezzel meg lehet spórolni a küzdelmet, az erőfeszítéseket. Sokan egyetértenek vele abban, hogy mindez maszlag, ami kifejezetten félrevezető – például amikor krónikus állapotba jutott betegek pusztán a pozitív gondolkodással, hivatásos segítségnyújtás nélkül igyekeznek meggyógyulni. Saltz Jay Leno Today Show-jában kérdőjelezte meg, érvényes-e a Titok valójában. A pszichiáter nyilván azokkal a (DVD változatban látható – a szerk.) jelenetekkel nem ért egyet, amikor egy statiszta a kirakatban nézegeti a briliánsnyakéket, a következőben pedig már abban díszeleg. Oprah Winfrey műsorában pedig a tanítók arról győzködtek valakit, hogy a Titok segítségével kikászálódik majd tetemes adósságából…
Elmarasztalják azért is, mert manipulatív és félrevezető módon él (vissza) az emberi civilizáció nagy neveivel. Amikor Beethovenre, Newtonra, Einsteinre, Martin Luther Kingre hivatkozik, elég sajátságosan ragadja meg a valóságot: a hatalmas német zeneszerző a valóságban hírhedten emberkerülő volt, az angol fizikust megszállottan foglalkoztatta a személyes megváltás kérdése, a relativitáselmélet megalkotója pedig egyenesen kigúnyolta a kvantumösszekeveredés gondolatát. Ami Martin Luther Kinget illeti, aligha kétséges, hogy megteremtette a szebb jövő vízióját – ám semmi sem állna távolabb az igazságtól, mint azt mondani, hogy leült a nappaliba, és várta álmai beteljesülését.”
(Elle magazin, 2007. október)