22. szám 1999. április

Az érem másik oldala

„…talán ne büntessük a lopást meg a gyilkosságot se?"

Még februárban kapta szerkesztőségünk az alábbi cikket, mely technikai hiba miatt előző számunkba sajnos nem került bele (ezért a szerző és olvasóink elnézését kérjük). A cikk írója egy AKG-s diák szülője, aki levelében nevének elhallgatását kérte, mondván, hogy nem szeretné, ha gyermeke tudná, hogy ő a szerző. A cikk egyébként a Szubjektív 1998. decemberi számában közölt drog-riportjaira adott válasz.

Ha már az iskolán belül nem akad, aki megírja az ellencikket kábítószer-ügyben, fogadják (fogadjátok) el kívülről, hiszen csak úgy lehet reálisan ítélni egy kérdésben, ha mindkét oldal megszólal.

Mindenek előtt Kardos Éva tanárnőhöz fordulok, aki mind írásával, mind tettel - elment tűntetni a kábítószer-törvény ellen - lovat adott a saját érdekeiket tévesen látó diákok alá. Kedves Tanárnő, akkor is így tenne, ha nemcsak a diákjait, hanem saját gyerekét veszélyeztetné, hogy valaki ráveszi kábítószerezésre?

A problémákat természetesen fel kell deríteni, kezelni kell, de elég egy probléma, nem kell tetézni másikkal. Remélem, nemcsak akkor veszik észre, hogy baj van egy gyerekkel, ha elkezd narkózni. Kezelni kell a problémát, de nem az elrettentés helyett, hanem amellett.

Hamis érv, hogy tiltással, büntetéssel semmit sem lehet elérni, a tiltott dolog vonzóbb. Lehet, hogy lesznek, akik a tiltás ellenére, csak azért is megpróbálják, de mégiscsak kényelmetlenebb, ha bujkálni kell. És nem mindenki lázadó típus. Így van a dohányzással is. Egy iskolában kipróbálták, hogy engedélyezték egy meghatározott helyen. (Ahogy az AKG-ban is.) Ugrásszerűen megnőtt a dohányzók száma. Amíg a korlátozott számú WC-fülkékben elbújva szívták, mégiscsak kevesebben csinálták, mint amikor nyíltan kínálni is lehetett.

Ha a tiltás-büntetés semmire sem jó, sőt…, talán ne büntessük a lopást meg a gyilkosságot se, mert annál vonzóbb lesz?

Egy gyerek így érvelt a tévében: Jogunk van kipróbálni, hogy magunk dönthessünk. Nos, éppen itt van a tiltás és büntetés értelme. Ha valamit nem csinálnak az ember orra előtt, azt nem támad kedve kipróbálni.

Miért kell mindent kipróbálni? Nem elég mások elrettentő példája? Akit a filmekben, különféle tájékoztatókon szerzett ismeretek nem rettentenek el eléggé a kábítószertől, az valóban nem elég érett arra, hogy meghagyják neki a döntés lehetőségét.

Jogotok van tönkretenni magatokat, azután jogot formáltok arra, hogy a társadalom (a felelősséggel élő, dolgozó emberek pénzén) gyógykezeljen, ellásson Benneteket. Így gondoljátok?

Kedves Tanárnő, az, hogy büntethető a kábítószer-fogyasztás, nem azt jelenti, hogy föltétlenül büntetik is, sem azt, hogy Ön köteles lenne följelenteni tanítványát, ha tud jobb megoldást. A feljelentgetés az ötvenes években volt divat. Nem azért kellene tüntetni, hogy ne csukhassák be a diákokat kábítószerezés miatt, hanem azon kellene gondolkodni, miképpen lehetne az életüket olyan tartalmassá tenni, hogy eszükbe se jusson „szipózni". Simon Tamás csillagászainak biztosan nem kell unalmukat pótszerekkel elűzniük. Bármilyen alkotó tevékenység oldja a feszültséget. Szervezni is kell a gyerekeket, nemcsak kiszolgálni az ő igényeiket.

De a kínálat, a minél teljesebb „kiszolgálás", az anyagi javak és az ésszerű szabadság mellett a bizonyos fokú korlátozás is értük van. Korlátozás nélkül nincs társadalom, csak anarchia. Az abszolút szabadságot igénylő embernek teljesen egyedül el is kellene látnia magát - senkinek a segítségére nem szorulva -, ami képtelenség.

egy szülő
név és cím a szerkesztoségben

Erre a cikkre adott válasz a Szubjektív 23. számában
A Szubjektív további drogokkal kapcsolatos cikkei