56. szám 2007. december
A nagy vita
Az október 13-i irodalomepochán a 8. évfolyam Klikk kupacában érdekes események történtek. Minden ott kezdődött, hogy Iván tanár úr behozott egy példányt az aznap megjelent Szubjektívből, és két-három mondatot akart róla mondani…
Nem az történt, amire mindenki várt, innen az események
sebesen peregtek egy rendhagyó irodalomóra felé. Miután a tanár úr szólt egy pár
szót az újságírásról, egy időzített bomba robbant a teremben, és elkezdődött egy
vita, ami az egész irodalomórát megváltoztatta. Ugyanis szerzőtársam, Almer
Kitti Az a kalandos első év című cikkét zuhanóbombázóként támadták az
osztálytársak. Problémát például abban a részben találtak, hogy: „Az első
hetekben gyakorlatilag bolyongtunk a folyosókon, soha nem találtuk meg a
kisiskolán kívüli termeket. A szó szoros értelmében és átvitt értelemben is
elveszettnek éreztük magunkat. Most, több mint egy év után is elmondhatom, hogy
még mindig képtelenek vagyunk megszokni, hogy… […] A beilleszkedés sem ment
könnyen senkinek, nehezen alakult ki a csapatszellem […] Az első komolyabb
bemutatkozásunk az iskolában a karácsonyi vásáron a büfé üzemeltetése volt. […]
Igazán itt kezdődött el az összeszokásunk.”
Mivelhogy ezek durva általánosítások – szerintük. Még felhozhatnám példának például azt, hogy: „Nagyon nehezen szoktunk hozzá az epochális rendszerhez […], ezért sok információ nem jutott el hozzánk. Ez az első epochazárók teljesítményén meg is látszott.”
Ez a mondat legalább 20 embernek fájt az évfolyamon. Páran ellentmondásokat kerestek a szövegben.
Iván tanár úr azt képviselte, hogy a kritizáló kupactársak (akikből szerintem sokaknak inkább szerzőtáram személyével volt problémájuk) nem értenek az újságírás lényegéhez.
Jelentkezni nem nagyon volt könnyű a szócsövek és a bekiabáló, érzelmileg talán túlfűtött panaszkodók kavalkádjában, 20 percbe tellett elmondanom egy nyamvadt mondatocskát.
Olyan emberek is akadtak, akik az egésszel nem foglalkoztak, helyette teljesen okosan Szubjektívet olvastak.
A szerkesztőségben voltak olyanok, akik szerint remek visszavágásszerűség lett volna, ha a cikket kifordítva leközölnénk (pl. „Nagyon könnyen szoktunk hozzá az epochális rendszerhez, mind a nyolcvan percig tudtunk figyelni…” stb.), ezzel a túlzással jelezve, hogy a szerző véleményével egyet nem értőknek is lehet olyan véleménye, amivel mások nem értenének egyet.
Azzal zárnám cikkemet – és ezzel bátran állást is foglalok –, hogy az újság címe nem véletlenül Szubjektív, a vélemény szabadságát tartsuk tiszteletben.