A Természettudományos tantárgyblokk weblapja
7-12. osztály
A Természettudományi Tantárgyblokk tantervének általános jellemzői
Az AKG-ban a természettudományos oktatás két lépcsőben, a 7-10. és a 11-12. évfolyamokon zajlik. Az első négy évfolyamon (alapképzés) kötelező jelleggel, a felső évfolyamokon pedig fakultatív tárgyként.
Ez a műveltségi terület nem önálló egységként, hanem a különböző természettudományi szakági területekre lebontva jelenik meg. A következő felsorolás az epochák éves eloszlását szemlélteti.
7. évfolyam: 2 földrajz, 2 kémia és 1 biológia.
8. évfolyam: 1 földrajz, 1 kémia, 2 biológia, 1 fizika.
9. évfolyam: 1 földrajz, 1 kémia, 1 biológia, 2 fizika.
10. évfolyam: 1 földrajz, 1 kémia, 1 biológia, 2 fizika.
Az alapképzésben a diákok oktatása a NAT követelményeivel kompatibilis és epochális rendszerben folyik.
A 11-12. évfolyamon célzott felkészítés zajlik a érettségire és felvételire.
Az oktatás során nagy hangsúlyt fektetünk a következőkre:
Természettudományi Tantárgyblokk
Budapest, 1998. 02. 06.
A blokk igyekezett egységes, mindenki számára áttekinthető követelmény és ehhez szorosan kapcsolódó értékelési rendszert kidolgozni. Mindkettő alapját a képzési cél határozta meg. A természettudományos tárgyakat az első négy évben (7-10.) évi öt-öt epochában tanítjuk, így a 10. év végére minden tanuló lezárt képzést kap. Természetesen az aktív, az egyes szakterületek iránt különösen érdeklődő tanulók számára volt és van lehetőség a további fejlődésre, tanulásra. A két képzési szakasz, jellegéből adódóan, eltérő követelményi és értékelési rendszerrel dolgozik. Míg az alsó évfolyamokon több, mindenféle munkát figyelembe vevő követelményrendszer és ennek megfelelő pont-rendszer jött létre, addig a felső évfolyamokon elsősorban a szakmai tudásnak, a tény-anyag minél alaposabb és elmélyültebb elsajátításának a felmérése a cél.
Az alapképzés (7-10.) általános követelményrendszere
Ebben az időszakban az elsődleges cél a képességek, készségek lehetőleg minél több irányú fejlesztése. Ezt minden természettudomány a maga ismeretanyagán keresztül igyekszik elérni.
Ennek megfelelően a követelményrendszer alapját természetesen az elsajátított ismeretanyag mennyisége és mélysége határozza meg. A tanítási órákon a tanulók a tananyagot, a tanári bevezető előadás, demonstráció - kísérlet, video, vagy egyéb, szaktárgyanként változó szemléltetési mód - után, egyéni haladási ütemüknek megfelelően, vagy egyénileg vagy csoportosan dolgozzák fel. Az állandó tanári jelenlét könnyíti munkájukat, ha elakadnak, akkor mindig rendelkezésükre áll a segítség. Ennek megfelelően órai munkájuk folyamatosan nyomonkövethető.
Természetesen nagyon nagy figyelmet fordítunk az órai munkán belül a jegyzetkészítésre, de ugyanilyen fontos a tanulói füzetek valamint feladatlapok, tartalma és formai megjelenése.
Azt, hogy valójában milyen szintre jutottak, epochánként két-három alkalommal, az az egyes tudományonként hat-kilenc alkalommal van lehetőségük megmutatni. Iyenkor résztesztek ill. epochazáró tesztek mérik tudásukat. Ezek nem rajtaütésszerű számonkérések, hanem az addig megtanultak alapos átismétlése után, előre bejelentett időpontokban kerülnek megírásra. Így mindenkinek lehetősége van a pontos, részletes, mindenre kiterjedő figyelmű felkészülésre.
A már említett tevékenységi formákon kívül minden szakterületen nyílik lehetőség arra, hogy órán kívüli, nem kötelező, egyéni vagy csoportos munkákat is végezzenek.
Ezek az egyes szakterületek jellegéből adódóan igen változatosak lehetnek:
idegennyelvű szakszövegfordítások, tudományos tanulmányok, videofilmek, kísérletek
elemzése, egyéni kutatómunkák, kőzetbeszámoló, csontbeszámoló, internetes
kutatómunka stb., tehát minden, amit a tanulók szívesen és kedvvel végeznek, annak
érdekében, hogy tudásuk
minél jobb, minél elmélyültebb, minél időt állóbb legyen.
Mivel a tanulók az egyes természettudományokat egy max. két epochában tanulják évente, így egy év távlatából ismét felvenni a fonalat bizony nagy erőfeszítést jelenthet. Főleg azoknak, akik nem jeleskedtek a korábbiak során. Ezért, a nagyobb galibák elkerülésére azoknál a csoportoknál, és csak azoknál, esetenként bevezetésre kerülhet a minimum kérdések rendszere. Lényege, hogy a tanulók minden epochában kézhez kapják azoknak az alapvető fogalmaknak, törvényeknek kérdéscsoportját, amelyre a tanév során, bármilyen szaktudomány taglalásáról van is szó, az epochazárók során ezekre mindig választ kell tudni adniuk. Természetesen a minimum kérdéseket egyik tanévről viszik át a másik tanévre is, egészen a 10. évfolyam végéig. Ezzel - a blokk reményei szerint - egy folyamatos ismétlés érhető el, legalábbis a minimum szintjén.
Természetesen a minimum kérdésekre adott válaszok téttel bírnak. Pontszámuk a zárótesztek pontszámainak részei.
Az évközi követelmények egy nagyon fontos, az iskola egészéhez kapcsolódó momentummal egészül ki, és ez év végi vizsga. Ilyenkor a tanulók elvesztik év közben szerzett jogaikat, és a vizsga követelményeinek kell megfelelniük.
A szakképző szakasz (11-12.) általános követelményrendszere
A szakképző szakasz követelményrendszerét, minden tudományág esetében, a mindenkori érettségi és felvételi követelmények határozzák meg. Ezeket az MKM hatályos rendelkezései szabályozzák. A követelmények teljesülésének mértékének elbírálása az adott szinten, a szintnek megfelelő, de az érettséginek ill. a felvételinek megfelelő tesztek jellegével azonos jellegű tesztek vagy feladatsorok segítségével történik.
Az alapképzés (7-10.) általános értékelési rendszere
A blokk általános értékelési rendje, általános követelményrendszeréből adódik. Az első két évben (7-8.) minden epochában a tudásszint felmérő teszteken kívül kiemelt figyelmet kap, az órán készített jegyzetek, feladatlapok tartalma és külalakja. Természetesen a tanulók minden más munkája is értékelésre kerül.
Az összpontszám az egyes epochákban ennek megfelelően a következőképpen alakul:
Tesztek (epochazáró ill. részteszt): az összpontszám max. 52 %-a
Órai munka: 16 %-a
Füzetek, feladatlapok 16 %-a
Egyéb órán kívüli munka: 16 %-a
Mivel a tanulók a 7. osztályban fizika kivételével három, a további évfolyamokon pedig négy szaktudománnyal ismerkednek egy év során, öt epochában, így év végi eredményüket az öt epocha átlaga alapján kapják.
Végső, összesített eredményük alapján az év végi ponthatárok a következők:
0 - 40 % 0 pont elégtelen
40,01 - 55 % 2 pont elégséges
55,01 - 70 % 3 pont közepes
70,01 - 85 % 4 pont jó
85,01 - 100 % 5 pont jeles
Kitűnő (6 pont) osztályzat elérése törekedhetnek mindazok, akik minden szaktudományból a jeles eredményt meghaladó, elmélyült, igen alapos és pontos munkát végeztek.
Ha egy tanulónak bármely szaktárgyból elért eredménye elégtelen, akkor a többi szaktárgyból elért átlagának legalább jónak kell lenni ahhoz, hogy az évet eredménnyel zárja. Ellenkező esetben az egész természettudományi eredménye elégtelen.
A minimum kérdések
Az előre kiadott minimum kérdések mindegyikére kell tudni a választ. Itt hiba nem fogadható el. Ha netán valaki a tanév során mégis hibázna, akkor a tanév végén előre megbeszélt, de egyetlen lehetőség (beszámoló) áll rendelkezésére, hogy javítson. A javításig minden más eredményét figyelmen kívül hagyjuk.
Az év végi vizsga
A blokk vizsgarendszere kétlépcsős. Az első lépcsőben tantárgyi tesztek mérik tudásukat, a másodikban - akinél erre szükség van - szóbeli megmérettetés alapján is tanúságot kell tenniük ill. tehetnek tudásukról.
Szóbelire kötelezettek mindazok: akik, nem érték el az elégséges szintet, ill. akik kitűnő (6) pontszám elérésére törekszenek.
Szóbelit tehet minden tanuló, aki elégedetlen az írásbeli eredményével.
Az év végi vizsga tesztjei az évközi tesztek - már kijavított és megbeszélt - kérdéseiből kerülnek összeállításra. A tanulók az évközi tesztjeiket a vizsgára való felkészüléshez természetesen visszakapják, így azok segítségével is tanulhatnak.
A szakképző szakasz (11-12.) értékelési rendszere
Azoknak a tanulóknak a számára, akik a természettudományokat választják harmad-negyedévre, ez az időszak szakképző időszaknak számít. Ebben a ciklusban a hagyományos, a didaktikailag és a neveléselméletileg elfogadott, a jelenlegi érettségi-felvételi követelményeket maximálisan figyelembe vevő, és azokat célirányosan kiszolgáló értékelési rendszer alakult ki. Ez tudományáganként más és más szempontokat vesz figyelembe, de egyben azonos: cél a sikeres érettségi ill.felvételi.
Hagyományos dolgozatok ritkább-sűrűbb elosztásban, érettségi-felvételi tesztsorozatok, egyéb írásbeli és szóbeli megmérettetések, önismereti beszélgetések, mind-mind részei az értékelésnek. Tanára, csoportja válogatja.
Az egyéni értékelők rendszere
A fenti egzakt, kimondottan a teljesítményt mérő értékelés mellett a háttérben mindig, és folyamatosan végigvonul egy, szinte láthatatlan, de az előbbiekkel azonos éretékű, de ha lehet még fontosabb, értékelési rendszer, amely a tanulók egyéni fejlődését kíséri. Ez nem mérhető százalékokban, pontokban, viszont dícsérhet, lelkesíthet, s ha kell figyelmeztethet, fegyelmezhet, aktívabb, tudatosabb, igényesebb munkára serkenthet minden tanulót. Az elért pontszám annyi amennyi. De mi van mögötte? Tudatos, céltudatos munka? Csillogó értelem és sok-sok szorgalom? Csillogó értelem, de lusta, nemtörődöm munka? Szerényebb képességek, de magasszintű érdeklődés? Családi problémák, a tizenéves kor minden gondja-baja, a múlt, az elképzelt jövő, a lehetőségek, a lehetetlenségek, a beváltott és a be nem váltott álmok, ígéretek, ígérgetések, lógások, átvirrasztott éjszakák, siker és sikertelenség, mennybemenetel és megaláztatás, magány és közösség, a valakihez tartozás és a zárkózott egyedüllét. Az év végi pontok minderre adnak választ? A válasz egyértelműen: nem.
Ezért minden félévben a hideg-rideg számszaki adatok mellé készül minden ifjúról egy-egy személyes, személyre szóló, a múltat elemző, a jövőre, ha lehet kaput nyitó "értékelő". Ez az írásos értékelő tartalmazza mindazt, amit a pontok, a százalékok nem fednek fel igazán, és amit elolvasva, reményeink szerint még sok-sok év múlva is adhat támaszt, segíthet, elgondolkoztathat.
Az egyes tantárgyak tantervei az adott tárgy oldalain olvasható.
