|
|
Szülők, volt tanítványok az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról |
|
|
Szülők, volt tanítványok az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról |
Szóval miért pont az AKG? Hát, mert az AKG-ban nemcsak szabad kérdezni, hanem kifejezetten szeretik a tanárok a kérdéseket. Sőt, a tanár belátja, ha valamire nem tud válaszolni ÉS megkeresi a választ. Esetleg megmutatja, hogy hol lehet megtalálni a megoldást. És az sem baj, ha irodalom órán a pad alatt francia, esetleg spanyol házi készül – ez például kifejezetten szerencsés, ha valaki olyan, mint én, és egyszerre legalább három dolgon kell hogy járjon az agya ahhoz, hogy ne unatkozzon. Az AKG-ban pedig gyakorlatilag lehetetlen unatkozni. Mert itt egyszerre lehet a borsó DNS-ét tanulmányozni és a balettzenéről esszét írni, az iskolában aludni és az ember tanárait pizsamában szórakoztatni, esetleg a folyosón megváltani a világot néhány matek feladat közepette. És az sem okozott gondot, amikor elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én Cambridge-be fogok egyetemre járni: a tanáraim segítettek, támogattak és angolul írták az ajánlásokat. Cambridge-ben pedig kiderült, hogy az AKG kiváló felkészítés volt minden tekintetben. Hiszen az AKG-s nevelés nélkül esetleg kétségbeestem volna, amikor az első napomon kiderült, hogy a spanyol tanszék nem is tud a létezésemről. A kérdéseket Cambridge-ben is szeretik a tanárok, szóval az előzetes gyakorlat ezen a téren is jól jött. A sokszínű érdeklődési kör sem árt a felvételhez, ahogy a kitartás és a szorgalom is szerencsés, amit az AKG-ban éppúgy jutalmaznak, és kihívások elé állítanak, mint Cambridge-ben. Már lassan hat éve, hogy leérettségiztem. Az AKG-tól nemcsak életre szóló élményeket és barátságokat kaptam, hanem egy helyet, ahova bármikor visszatérhetek kérdezni és beszélgetni. Azóta elvégeztem az alapképzést és a mesterképzésemet is, kutatómunkámat kitüntetéssel jutalmazták, és témavezetőim javasolták, hogy írjak tudományos cikket belőle. Talán mondanom sem kell, hogy egykori AKG-s tanáraim segítőkész kísérleti alanyok voltak... Damásdi Judit (AKG, 2000-2006) |
Hát
egyrészt, ha az ember legjobb gyerekkori barátnője az AKG-ba készül, az
rögtön egy nyomós indok. Másrészt, ha nevezett emberkezdemény belátogat
az AKG-ba, és dönt, hogy vagy ide jár gimnáziumba vagy sehova, az
szintén igen sokat nyom a latba. Így történt, hogy noha a Városmajori
gimnázium felvételijén még ott voltam, a harmadik gimnáziumjelöltbe már
el se mentem felvételizni, szüleim pedig csak reménykedhettek, hogy az
AKG-nak én is annyira kellek majd, mint az AKG nekem. Szerencsére
felmenőimnek nem sokáig főtt a fejük, legalábbis ami a felvétel kérdését
illeti – aztán persze majd’ hat évbe telt, mire már magabiztosan
eligazodtak a kupacok, csibék és epochák titokzatos világában.