Könnyű
helyzetben voltunk, mert már a kezdetektől sok mindent tudtunk az
AKG-ról. Barátaink gyerekei, akik korábban odajártak, lelkesen meséltek
az iskoláról. Így azután, amikor a mi gyerekeinknek kerestünk
középiskolát – a kérdés nem lehetett kérdés.
Törvényszerű volt, hogy a komoly, jó tanuló, már gyerekként is
felelősségteljes Ádám az AKG-ba jelentkezzen. És az is egyértelműnek
látszott, hogy Noémi, aki szinte mindenben tökéletes ellentéte a
bátyjának, szintén odajárjon. Mert az AKG - ezt előtte is tudtuk, és
tapasztalataink utólag igazolták, - nemcsak egyféle gyereknek tud jó
lenni. Sokszínű, izgalmas, szülőnek és diáknak valódi kihívást jelentő
iskola.
Az alapvető értékek is igen közel álltak hozzánk: egymás tisztelete, a
másik ember elfogadása, cselekedeteinek, gondolatainak megértése. Nem
holmi parttalan tolerancia volt ez – nagyon is racionális, a
gyakorlatban gyökeredző, számunkra szimpatikus világlátás.
Nem véletlen, hogy az AKG-ban a kis közösségeket csibének nevezik:
amikor előbb Ádám, majd két évvel később Noémi is elballagott az
AKG-ból, elszorult a szívünk. Talán jobban meghatódtunk, mint a
gyerekeink, azt éreztük, hogy valami visszavonhatatlanul véget ért.
Az viszont nem jött be, amitől titokban kicsit tartottunk: hogy
„elkényeztették” a gyerekeinket azzal, hogy emberszámba vették őket, nem
készítették fel őket az életben rájuk leselkedő fondorlatokra, a
gáncsoskodó gondolkodásra.
Most már látjuk, amit akkor csak titkon reméltünk: az a nyitottság, a
befogadás képessége, amit az AKG-ban sajátítottak el, egész életük során
hasznukra lesz. Ádám ma már egy nagy nemzetközi cégnél informatikus
mérnök, Noémi végzős pszichológus hallgató. Szeretik, amit csinálnak, és
tudják, hogy ezt nem kis részben az AKG-nak köszönhetik.
Mi, szülők, akik részesei lehettünk ennek a csodának, szintén köszönjük.
Földes Péter újságíró, Szűcs Édua grafikus
A képen: Földes Péter, Szűcs Édua, Földes Noémi,
Földes Ádám, Gubanc, Földes Tamás |
