 Hétfő
esténként a gimnázium padlásszobájában gyűltünk össze, az igazgató Horn
György és azok a diákok, akiknek kedve támadt megvitatni vele a világ
fontosabb vagy kevésbé jelentékeny ügyeit. Hatalmas zománcos bögrékből
szürcsöltük a teát, s néha majszoltunk hozzá zsíroskenyeret is. Mire a
találkozó ideje eljött, addigra már lement az emelt szintű irodalom és
történelem, a kiscsoportos német és angol órám, túl voltam a délutáni
művészettörténet szakkörön és sokszor a színjátszóköri próbán is. Úgy
emlékszem, a néprajz és etológia különórák, illetve az önképzőkör más
napokra estek. Így aztán belefért a délutánomba egy jó óra önfeledt
hasalás a folyosói padlószőnyegen. Mert így vártuk a koraesti találkát,
vagyis hogy az úgynevezett „pocsolygó” végre elkezdődjön. A pocsolygóra
járó diákok régen leérettségiztek, tizenkét év is eltelt azóta. Minden
diák életrajzát aligha tudom itt elmesélni, de néhányat talán igen.
Kondor Péter a London School of Economics pénzügy szakán végezte el a
PhD programot, tanított a University of Chicagón (Graduate Business
School) és jelenleg a Közép-európai Egyetem nemzetközileg elismert
oktatója. Elek Zsuzsa az egyik belvárosi ügyvédi iroda ügyvédje, előtte
Budapesten, Párizsban és Chicagóban tanult jogot. Nemrég született
Zsuzsa és Péter kisfia, Kondor Mátyás. Pocsolygós volt Újhelyi Gergely,
aki a Harvardon szerzett közgazdasági PhD-t, jelenleg a University of
Houston, Texas oktatója, Karádi Péter, aki a New York Universityn
közgazdaságtanból doktorál, Galambos Márton, a Figyelő újságírója, és
Keisz Ágoston, a budapesti Trefort Ágoston Gyakorlóiskola
irodalomtanára. Szerdánként gyakran velünk teázott a költő Varró Dani,
aligha kell bemutatni bárkinek is. Remek színdarabját, a Túl a
Maszat-hegyen-t Presser Gábor dalaival a napokban láttam a Pesti
Színházban. Dani verseit akkoriban diáktársai rajzaival illusztrálva
csak az AKG újságjában olvasgattuk, azóta kötetei jelentek meg,
számtalan színházi előadáshoz járult hozzá, a kortárs magyar irodalom
elismert szerzője.
Ők és sokan mások, kik az AKG-ba jártak, nem boldogtalan gimnáziumi
évekre, reménytelen éjszakai magolásokra, tanároktól való szorongásra
építették vitathatatlanul sikeres karrierjüket. Boldog diákok voltak,
akik sokat olvastak és még többet vitatkoztak, közösen írtak
színdarabokat és tanulmányokat, és alkalmanként lustálkodtak is. Az
hiszem, az AKG a boldogság lehetőségeinek felismerését tanította meg
nekünk; az egyén lehetőségét az önmegvalósításra úgy, hogy közben a
civil köreinkben, baráti társaságainkban és családunkban is harmóniát
teremtsünk és találjunk. Megtanított önállóan dönteni és felelősen
választani.
Az AKG-nak olyan csodálatos és gazdag diákéveket köszönhetek, hogy – bár
kutatóként szövegek írásával töltöm napjaimat – e kis emlékezés megírása
különösen nehéz... Köszönöm Horn Györgynek és tanáraimnak, hogy volt és
van AKG, s hogy büszkén mondhatom: AKG-s vagyok, s most már virtuálisan
örökké az AKG padlószőnyegéhez tartozom.
Sonnevend Júlia
Médiakutató, esztéta
PhD Candidate, Communications PhD Program, Columbia University in the
City of New York
Visiting Fellow, Information Society Project, Yale Law School
Pre-Doctoral Fellow, Center for Cultural Sociology, Yale University
Tanulmányok
Yale Law School, LLM
ELTE német, esztétika, jog
Alternatív Közgazdasági Gimnázium, 1995-1998
http://julia-sonnevend.com |
