|
|
Szülők, volt tanítványok az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról |
|
|
Szülők, volt tanítványok az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról |
 Értelmiségi szülőkként nagyon fontos volt nekünk, hogy gyermekeink számára a tanulás, az ismeretek szerzése ne pusztán unalmas, érdektelen kötelesség legyen, hanem egy olyan alkotó folyamat, ami egyben örömforrás is. Elsősorban olyan iskolát kerestünk, ahol csemetéink jól érzik magukat a bőrükben, ahol kiváncsiak rájuk, ahol szerepük nem korlátozódik egy a tanárok által közvetített ismeretanyag lehetőleg szó szerint történő visszaadására, hanem önálló módon, önmagukért igyekeznek tudást szerezni. Nem csak tényeket kell magolniuk, hanem véleményformálásra, gondolkodásra ösztönzik őket. Annak méginkább örültünk, hogy az AKG-ban többnyire csoportban kell dolgozni, mert úgy gondoljuk, hogy az együttműködés, a másokra figyelés olyan képességek, amelyek manapság egyáltalán nem természetesek a kiskamaszok, kamaszok számára. Szerettük volna, hogy gyerekeink ne kizárólag a virtuális térben rendelkezzenek kapcsolatokkal, hanem saját bőrükön keresztül tapasztalják meg, hogy hogyan lehet két három másik gyerekkel közösen projektet, feladatot elkészíteni úgy, hogy közben lehetőleg mindenki nyertesnek érezze magát. Jó dolognak tartjuk azt is, hogy egy nap nincs 6-7 különböző órájuk, hanem három hétig ugyanabban a témában mélyülhetnek el, emiatt nincs sem az a kényszer, hogy már az első órán érteni, tudni kell mindent, ugyanakkor figyelmük összpontosításában is segítséget kapnak. Számunkra az az iskolai pedagógiai programban megfogalmazott egyszerű axióma volt a legfontosabb szempont, hogy „a gyerek nem az életre készül, hanem él”. Ez nagyon evidensnek tűnik, de mi éppen azért választottuk az AKG-t, mert itt a gyerek, a maga jelenidejűségében áll a középpontban. A pedagógusok kísérői és partnerei a tanulók fejlődési folyamatainak, megérteni, támogatni kívánják, sokszínű lehetőséget biztosítanak a kibontakozásukra. Azért is szeretjük ezt az iskolát, mert természetesként kezelik, hogy a gyerekek útjuk során hibáznak, akár viselkedésük, akár teljesítményük olykor-olykor a legjobb szándék ellenére sem nevezhető megfelelőnek, elfogadhatónak. Nem általános szabályzóelveket alkalmaznak, hanem egyénre szabottan igyekeznek, a szülőkkel egyetértésben és együttműködve megoldásokat keresni, és vállalják azt is, hogy ez nem mindig sikerül… Úgy érezzük, hogy az a nem csekély anyagi áldozat, amivel a tandíjhoz járulunk hozzá, egyik legjobb befektetésünk gyermekeink jövőjébe. Karvalics László tanszékvezető egyetemi docens, Janda Zsuzsanna pszichopedagógus
|
